Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria JEH 1916 dec. 1. B 1. 2905. sz.) A kii*. Kúria: A koronaüg\ész perorvoslata alaposnak talál­tatván, kimondAiik, hogy az 1914 : XLI. tc. 21. §-ának 1. be­kezdésében foglalt az a szabály, amely szerint az ezen törvény 20 § a alá eső hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt magán­indítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást, abban az eset­ben is alkalmazandó, ha a sértett közhivatalnok és a vád hiva­tásának gyakorlására vonatkozik; s hogy ehhez képest az emii­tett vétségnek elsőfokú elbírálása a most jelzett esetben is a Bp. Élt. 17. §-ának 3. pontja és 18. § ának 6. pontja értelmé­ben a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik Megsértette tehát a törvényt a sz—i kir. törvényszék 1916. B. 156/10. sz. a. hozott ítéletével annyiban, amennyiben a F. B. ellen az 1914 : XLI. tc. 20. §-ában meghatározott halóság előtti rágalmazás vétsége miatt folytatott bűnvádi ügynek elsőfokú el­bírálását a kir. törvényszék hatásköréhez tartozónak nyilvánította abból az okból, mert a sértett B. S. mint községi bíró közhiva­talnok és a vád hivatásának gyakorlására vonatkozik . . . Indokok: B. S. községi bírónak azon feljelenlése folytán, mely szerint F. B. őt mint községi bírót a vármegye alispánja előtt ellene tett panaszában bűnvádi, illetőleg fegyelmi úton bün­tethető cselekmény elkövetésével vádoka, amely vádja az o—i főszolgabíró véghatározata szerint nem bizonyult valónak, a bűn­vádi eljárás F. B. ellen az 1914 : LX1. tc. 20. § ában meghatá­rozott hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt lolyamatba tétet­vén, az o—i kir. járásbíróság 1915. B. 2386 8. sz. a. hozott íteletével a vádlottat a Bp. 326. §-ának 2. ponija alapján a vád alól felmentette azért, mert azt, hogy a vármegye alispánjához beadott panasz a vádlottól származnék, nem látta bizonyítottnak. B. S. magánvádlónak a vádlott felmentése miatt közbevetett fellebbezésére a sz—i kir. törvényszék a fellebbviteli tárgvalás alapján a kir. járásbíróság eljárását és ítéletét a Bp. 384. §-ának 4. pontjában megjelölt alaki semmisségi okból megsemmisítette, az ügyet elsőfokúlag a kir. törvényszék hatáskörébe tartozónak nyilvánította és az iratoknak a kir. ügyészséghez leendő áttéte­lét rendelte el. A kir. törvényszék ezen rendelkezés indokolására azt hozza fel, hogv az alispánnál tett panaszban emelt vádak a sértettnek mint közhivatalnoknak hivatali ténykedésére vonatkozván, a vád­lott terhére rótt bűncselekmény az 1914 : XLI. tc. 3. §-a 2. be­kezdésének 2. ponija alá esik és ennélfogva az idézett törvény 9. § ának 6. ponija értelmében felhatalmazás ahpján üldözendő rágalmazást képez, mely a Bp. Élt. 17. $-ának 3. pontjához ké­pest a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom