Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. ő is váltott füszerkereskedésre iparigazolványt. A vádlottak beismeréséből és az ügyiratoknál elfekvő és a főtárgyaláson ismertetett házkutatási jegyzőkönyvek és szám'ák tartalmából, végül a kihallgatott tanuk előadásából megállapítható, hogy a vádlottak a füszerkereskedői igazolvány beszerzése előtt és azután is nagyobb mennyiségben (kocsi- és ládaszámra) szereztek be szappant, gyulát, ralfiát, kocsikenőcsöt, hagymát s hogy ezen cikkeket továbbadás céljából vették meg. A kir törvényszék ezen tényállás alapján a vádlottak bűnösségét megállapította. Nem lehet kétséges, hogy a szappan, gyufa, kocsikenőcs, faháncs ira(fia), hagyma közszükségleti cikkek. Nem vitás, hogy a cikkeket nagy mennyiségben szerezték be a vádlottak s azokat nem házi szükségletük kielégítéséül, de forgrilombah 'zataluk és lovábbeladásuk végett vették meg. Az 1916 : IX. tc. 1. §-nak 1. bekezdésébe ütköző árdrágító visszaélés vétséget követi el az, aki ily közszükségleti cikkeket, anélkül, hogy azok forgalomba hozatalával hivatásszerűleg vagy hivatásából kifolyólag foglalkozott, vagy azok beszerzésére hatósági engedélyt nyert volna, házi szükségletét aránytalanul meghaladó mennyiségben megszerez. A kereskedelmi és iparkamara átiratából kitetszik, hogy a vádlottak, mint déligyümölcskereskedők a fent felsorolt közszükségleti cikkekkel hivatásszerűleg nem foglalkozhattak. Az idézett §. pedig határozottan kiköti, hogy az oly egyének, akik hivatásszerűleg közszükségleti cikkek árusításával nem foglalkoztak, a törvény hatályba lépte után hatósági engedélyt tartoznak megszerezni. A vádlottak elismerték, hogy ily hatósági engedélyük nem volt, már pedig az időközökben kieszközölt füszerkereskedői iparigazolvány ezen engedélyt nem pótolja. Ily körűimén)ek között a vádlottaknak sem a füszerkereskedői iparigazolvmiy megváltása előtt, sem azután nem volt joguk közszükségleti cikkeket nagyobb mennyiségben vásárolni és forgalomba hozni. Mmián azt mégis megtették, az 1916 : IX. tc. 1. §-ának 1. bekezdésébe ütköző vétség ismérvét kimerítették, miért is bűnösségüket meg kellett állapítani. ... A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletének a vádlottak bűnösségének a megállapítását és az ellenük vád tárgyává tett cselekmények minősítését tárgyazó részeit helybenhagyja azzal a váltó/tatással, hogy a vád tárgyává telt cselekményt A. vádlott 1916. évi január hó 24-ike és 1916. évi március hó 24-ike, B. vádlott pedig 1916. évi j nuár hó 24-ike és 1916. évi