Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Bünietőiogi Döntvénytár. 15 A vádlott állását veszítvén, az 1915. évi december hó 16. napján a budapesti IV. ker. elöljáróságnál iparigazolványt váltott, amely őt kereskedelmi iigynökösködésre, déligyümölccsel, valamint gyümölcs- és élelmiszerrel való kereskedésre feljogosította. Habár ő gyufakereskedéssel előzetesen sohasem foglalkozóit ^s erre a váltott ipangazolvány alapján sem volt engedélye, mégis az 1916. évi február hó 23. napján K. nagykereskedőtől húsz láda gyufát vásárolt 3250 K. értékben; hét láda gyufát 2—3% haszonnal eladott, tizenhárom láda gyufát pedig nála lefoglaltak. ... A vádlott azzal védekezett, hogy a gyufát nem nyerészkedés végett szerezte be, hanem azért, hogy vevőinek, ha ezeknek gyufára lenne szükségük, gyufát szállíthasson és ekkép nekik szívességet tegyen; ő nem is gondolt arra, hogy iparigazolványa gyufával vaíó kereskedésre nem jogosít. . . A vádlottnak azt a védekezését, hogy a gyufát nem nyerészkedés végett szerezte be, megcáfolja az, hogy hét láda gyufát haszonnal adott el. Abból a körülményből pedig, hogy ő az említett gyufát hamarosan el nem adta vevőinek, hanem az egy hónapon keresztül birtokában volt, arra kell következtetni, hogy ő a gyufát azért vásárolta, mert számítolt arra, hogy a gyufa ára rövidesen emelkedni fog, amikor is ő azt majd eladja és akként búsás haszonra fog szert tenni. Másrészt, minthogy a vádlott gyufával való kereskedéssel nem szokott volt foglalkozni, az általa váltott iparigazolvány őt erre fel nem jogosította . . . A budapesti kir. tábla: A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. tábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást magáévá tette. Ezen tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlottnak bűnnösségét és cselekményét törvényszerűen minősítette. Ugyanis a vádlottnak az iparigazolvány szerint déligyümölcscsel, továbbá gyümölcs- és élelmiszerrel való kereskedésre volt jogosítványa. Minthogy pedig a gyufa ezen közszükségleti cikkek közé nem tartozik, kétségtelen, hogy a vádlott nem hivatásszerűleg járt el akkor, amikor gyufát szerzett be nagyobb mennyiségben. De meg van a vádlott ténykedésében az 1916: IX. tc. 1. §. 1. bek. alá eső vétségnek további alkateleme : a nyerészkedési célzat is, mert a vádlott maga beismerte, hogy azt a gyufamennyiséget, ami neki 327 K 50 f-be került, 335—340 K ért, léhát nyereséggel adta el. Az pedig nem alkateleme a vétségnek, hogy aránytalan nagy legyen az elért haszon; kellék csu-