Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. A védőknek az az érvelése, hogy ez az utólag teljesített felülvizsgálat nem vonható a 7. §-ban említett felülvizsgálat alá, szintén nem alapos; mert midőn a törvény «az átadás, 'az átvétel, a íelügyelet és az ellenőrzése után a «íelülvizsgálat»-ot még külön említi és pedig minden megszorítás nélkül, akkor semmi alapot sem nyújt arra, hogy alkalmazása szempontjából a felülvizsgálatra nézve ennek ideje és alkalma szerint megkülönböztetés tétessék. Ellenben alapos a vádlottak és védők panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontjára fektetett része annyiban, amennyiben azt amiatt használták, hogy a kir. törvényszék a cselekményt az 1915 : XIX. tc. 10. §-ának az 1. és nem a 2. bekezdése szerint minősítette. Kétségtelen ugyan, hogy a kir. törvényszéknek e tekintetben elfoglalt álláspontját az ítélete indokolásában idevonatkozóan felhozott figyelemreméltó ténykörülmények támogatják; ámde ezek a ténykörülmények csak abban az esetben volnának alkalmasak annak megállapítására, hogy a vádlottak célzata a S. kötelességszegésére irányult, ha egyszersmind megállapítható volna, hogy a vádlottak azzal a tudattal követték el a cselekményt, hogy S. csak a kötelességének megszegésével adhat W. Lajosra nézve kedvező véleményt. Ennek megállapílhatására azonban az eljárás adatai nem nyújtanak kellő alapot. Mert habár megcáloltnak tekintette is a kir. törvényszék a vádlottaknak azt a védekezését, hogy ők magának S. nyilatkozataiból értesültek úgy, hogy \V. Lajos ártatlan, nem találta kizártnak a kir. törvényszék azt, hogy S. mégis tett valamely olyan kijelentéseket, amelyekből a vádlottak «jó benyomást és reményi meríthettek az ügy kedvező kimenetelét illetőleg)). Ha pedig a vádlottak akár S. nyilatkozatai, akár más körülmények folytán abban a jóhiszemű feltevésben voltak, hogy W. Lajos ártatlan, akkor nem lehet megcáfoltnak tekinteni azt a védekezésüket, hogy minden törekvésük csak az ügy gyorsítására irányult. A vád alapjául szolgáló tett az 1915: XIX. tc. 10. §-ának 2. bekezdése szerint ekkor is bűncselekmény ugyan s ennélfogva a Bp. 385. §. 1. a) pontjára fektetett panaszok alaptalanok, "de a kötelességszegésre irányuló célzat hiányában a cselekmény nem meríti ki a 10. §. 1. bekezdésében meghatározott bűntett tényálladékát. Ezért kellett e tekintetben e rendelkezés szerint ítélni. . .. = Kúria: Katonatiszt: közhivatalnok EH, BIIT 217.