Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 07 Ez a jogi álláspont téves. Ugyanis az 1916: IX. tc. 1. §-ának 1. bekezdése szerint vétséget az követ el, aki háború idején nyerészkedés céljából közszükségleti cikket anélkül, hogy annak forgalombahozatalával hivatásszerűleg vagy hivatásából tolyólag foglalkoznék vagy annak torgalombahozatal céljából való beszerzésére hatósági engedélyt nyert volna, saját házi, gazdasági vagy üzemi szükségletét aránytalanul meghaladó mennyiségben beszerez. Ebből a rendelkezésből nyilvánvaló, hogy azoknak, akik közszükségleti cikkeknek lbrgalombahozatalávaí az 1916: IX. tc. életbelépésének napjáig — 1916 január hó 24. — hivatásszerűleg foglalkoztak, az illető közszükségleti cikknek nyerészkedés céljából való beszerzésére — akár kicsiny, akár nagyobb vagyis házi, gazdasági vagy üzemi szükségletét aránytalanul meghaladó mennyiségben is — meg van engedve. Az ilyeneknek tehát hatósági engedélyre csak akkor van szükségük, ha üzletüket oly közszükségleti cikkekre akarják kiterjeszteni, amelyeknek forgalombahozatalával eddig tényleg nem foglalkoztak. Tekintve, hogy A. vádlott, mint füszerkereskedő, a fentebbi ténymegállapítás szerint az idézett tcikk hatálybalépése idejében szappan- és gyertya vételével és forgalombahozatalával tényleg és rendszeresen foglalkozott; tekintve, hogy az a körülmény, amely szerint a vádlott az 1916. évi május hó 1. napjától kezdve üzletét hatósági engedélynek nem tekinthető iparigazolvány alapján addigi forgalmát jóval meghaladó méretben folytatta, a vádlott bűnösségének megállapítására nem alkalmas, tekintve, hogy az árdrágítás előidézése vagy az arra irányuló szándék a vád tárgyául szolgáló vétségnek nem tényálladéki eleme; tekintve végül, hogy a Magyarország és Ausztria között létrejött kereskedelmi szerződés (1908: XII. tc.) XV. cikke a kereskedelmi vételekre nézve egyenlő jogokat biztosít mindkét állam polgárai számára és így a vádlott az 1916. évi szeptember hóban Magyarországon jogosítva volt kereskedelmi vételek eszközlésére : mindezeknél fogva a vádlott cselekménye az 1916: IX. tc. 1. §-ának 1. bekezdésébe ütköző vélség tényálladékát nem valósítja meg . . . II. B. és C. vádlottakra vonatkozólag a kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét mind a tényállásra, mind a bűnösségre vonatkozó jogi indokolás tekintetében helyesnek találta annál is inkább, mert az 1916: IX. tc. 1. §-ának 3. bekezdése szempontjából a vádlottak érdemleges tevékenysége jön figyelembe. A vádlottak az A. vádlott és N. vádlott között létrejött ügyletnél saját beismerésük szerint is közvetítői tevékenységet fejtettek ki; a K.-féle vételnél B. vádlott azzal védekezett ugyan, 5*