Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

fíüntetőjogi Döntvénytár. Az eljárás adatainak megfelelő tényállásból pedig s arra való tekintettel is, hogy a most megállapított vesztegetési esetekből kifolyóan teljesen közömbös az a körülmény, hogy a hadügyminisztérium 1914. évi augusztus havában 2 K 50 f árban 1914. évi szeptember havában pedig 2 K 60 f-ért vett zsákokat, a kir. törvényszék helyes jogi következtetéssel állapította meg azt, hogy D. János vádlottat illetően a vád alapjául szolgáló tett bűncselekménynek és pedig két rendbeli, az 1915 : XIX. tc. 8. ^-ának 1. bekezdésében meghatározott ugyané szakasz 2. bekezdésének 1. tétele szerint minősülő hadviselés érdekei ellen elkövetett bűntettnek a Btk. 69. §. 1. pontja szerinti bűnrészességét megállapítja, miért is ezen vádlottnál sem tévedett a kir. törvényszék abban, hogy a vádlott tette bűncselekmény tényálladékát állapítja meg, sem abban, hogy azt a törvény melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. IV. A kir. Kúria az elítélt vádlottak büntetésének kiszabására vonatkozó semmisségi panaszokat vizsgálat tárgyává téve, enyhítő körülmény gyanánt mérlegeli a vádlottaknál a büntetlen előéletet. Súlyosító körülményekül mérlegelte azonban, hogy a vádlottak mindegyike nyereségvágyból, súlyos erkölcsi elbírálás alá eső kapzsiságból követte el a terhére rótt bűncselekményeket; ez a súlyosító körülmény pedig azért nagy nyomatékú, mert illegitim haszon nélkül is jelentékeny nyereségre számíthattak; E. Bertalan vádlottnál súlyosító azonkívül még a nagyobb károsítás, B. Mihály és D. János vádlottaknál pedig a vesztegetésre fordított összeg nagysága, ami annak az erkölcstelen s jogtalan haszonnak nagyságára vet világot, amit bűnös üzelmeik révén az állam megkárosításával el akartak érni. Az enyhítő és súlyosító körülményeknek ekként történt megállapítása után a vádlottak és védőik részéről a Bp. 385. §. 3. pontja címén használt semmisségi panaszok, mint alaptalanok elutasítandók voltak, mert az adott esetben a büntetlen előélet szemben a súlyosítókkal, valamint a F. Ármin, E. Bertalan, B. Mihály és D. János vádlottak terhére fentorgó bűnhalmazattal is, nem tekinthetők olyan nyomatékosaknak, hogy azok alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazása és ezzel a vádlottak büntetésének rendkívüli enyhítése indokolt volna. Mint alaptalan el volt utasítandó E. Bertalan vádlottnak és védőjének enyhítése végett bejelentett semmisségi panasza is, mert a E. Bertalan vádlott terhére megállapított nyomatékos súlyosító körülmények, valamint a íenforgó bűnhalmazat, a büntetésnek enyhítését épen nem indokolják. Alapos azonban C. Ferenc, F. Ármin, K. Jakab, B. Mihály