Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

116 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1916 íebr. 8. B IV. 9933. sz.) A kii-. Kúria: Az elsőbíróság ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontjában foglalt semmisségi ok alapján megsemmisíti és a vádlottat bűnösnek mondja ki 49-rendű, a Btk. 465. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében. . . . Indokok: Az elsőbíróság ítélete ellen a kir. ügyész a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a vádlott felmentése miatt jelentelt be semmisségi panaszt. A panasz alapos. A vádlott szolgabírói irnok ugyanis beismeri, de a kihallgatott tanúk által is bizonyítva van, hogy a tőle, a katonai szolgálat alól való íelmentésöket kérő egyénektől kisebb-nagyobb pénzösszegeket fogadott el és csakis azzal védekezik, hogy a pénzösszegeket egyesektől a felmentési kérvények szerkesztéseért és egyéb utánjárásokért fogadta el, hogy az átvett pénzösszegeket nem saját maga részére, de abból a célból fogadta el, hogy azokból egy 1000 K-s hadiárva-segélyalapot teremtsen, amely összeget ő Felsége születése napján akarta a községnek átadni, e célra 500 K-t át is adott, a többi átadásában azonban letartóztatása által meg lett akadályozva; továbbá, hogy a kisebb hivatalokban az ilyen jutalmazások szokásosak. Ez a védekezés alaptalan. A főtárgyaláson önmaga is kijelentette, hogy nem tudja részletesen felsorolni, hogy a felek melyikének szerkesztett felmentési kérvényt, pedig ha a felektől a pénzt a neki törvény szerint járó díjak fejében vette volna át, ezt a más címen felvett pénzektől okvetlenül elkülönítve kellett volna kezelnie, másrészt pedig a kihallgatott tanúk előadásából kitűnik, hogy a pénzek nemcsak az esetleges munkálatok díja, de a kérvények gyorsabb felterjesztésének kieszközlése céljából is adattak; az állítólagos egyéb utánjárásokat pedig a vádlott meg sem jelöli. De el nem fogadható a vádlottnak az az előadása sem, hogy a pénzt egy 1000 K-s hadiárva-segélyalapra gyűjtötte volna, mert ebben az esetben a bevett pénzekről részletes jegyzéket kellett volna vezetnie, melyből a bevett összegek pontosan kitűnnének; továbbá fel nem tételezhető, hogy a vádlott ezt a nemes célt titokban tartotta, a pénzt adó egyének és mások előtt fel nem említette volna; már pedig a felek közül vádlott ebbeli céljáról tudomása egyik félnek se volt. de azt a vádlott mísok előtt is csak akkor említette, mikor az eljárás ellene már folyamatban volt és azt a jegyzéket, melybe az általa felvett pénzek egy része — 500 K — volt bevezetve, csak az eljárás folyamatba tétele után mutatta be a körjegyzőnek; már pedig ha célja csakugyan a nemes cél lett volna, akkor a jegy-