Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Rüntetőjogi DöMvénytár. 101 zálogtárgyból való kielégítése után maradványként mutatkozik s így erre nézve követelési joga áll fenn, úgyhogy cselekvése kétségtelenül követelésének eltitkolására irányult, a védő által kilejtelt érvelésnek egyébként sincs ellogadható alapja. Ugyanis a Blk. V14. §. 1. pontjában meghatározott elkövetési cselekmények közül az ((eltitkolás)) és az ((elrejtés x> lényegileg egyező értelműek és váltakozó használatuk jelentőséggel nem bir. Helyes értelmük megállapításánál döntő jelentősége csak annak van, hogy az elkövetett cselekmény megfelel-e a törvényben kifejezett s a csalárd bukást jellemző ismérveknek; tehát a döntés tárgyát képező esetet tartva szem előtt, a kérdés az: arra irányult-e vádlottnak célzata, hogy vagyonát, mint hitelezői kielégítésére szolgáló fedezetet elvonja hitelezőitől ? Az alsófokú bíróságok által megállapított tényállás szerint pedig nem kétes, hogy vádlott eltagadva azt, hogy az óvadék még a hatóság pénztárában őriztetik és a részvények vagyonához tartoznak, cselekményével ezt a vagyonát a hitelezők rendelkezése alól elvonni törekedett, következően vagyoni értéktárgyait a lényeges ismérvek szerint elrejtette. 50. A közpénz csupán közcélra használható fel és pedig az erre nézve irányadó szabályok alapján. Hivatali sikkasztás bűntettét követi el az a községi jegyző, aki a község pénztárából — bár a községi bíró beleegyezésével — elismervény mellett pénzt vesz kölcsön. (Kúria 1916 febr. 15. BIII. 8994. sz.) A kir. Kúria: A kir. tábla ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisíti és a vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 462. §-ban meghatározott hivatali sikkasztás bűntettében . . . Indokok : A kir. tábla ítélete ellen a kir. főügyész semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert a cselekmény megállapítja bűncselekmény tényálladékát. A panasz alapos. A kir. tábla ténymegállapítása szerint ugyanis a vádlott körjegyző, a körzetéhez tartozó M. község bírájához fordult 700 K kölcsönért és mert ennek pénze nem volt, arra kérte, hogy adja kölcsönül ezt az összeget a községnek közös őrizetük alatt tartott pénztárából, mire a községi bíró a kasszában lévő pénzes