Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. dobozt kivéve, a vádlott elébe tette, ki onnan a 700 K-t kivette és erről elismervényt adott, melyet a községi bíró a kasszába visszahelyezett. Megállapította továbbá a kir. tábla, hogy a községi bíró utóbb az elismervény kivétele mellett, a 700 K-t a községi pénztárba befizette és hogy ezen összegre vonatkozólag a rovancsolás alkalmával a községi pénztárban hiány nem találtatott. A kir. tábla azért mentette fel a vádlottat, mert a kérdéses 700 K-t kölcsön kérvén és ezen címen kapván, szándéka nem a pénz eltulajdonítására, hanem csak kölcsönvételre irányult. Ez a jogi álláspont téves. Téves azért, mert a községi pénzek, mint közpénzek rendeltetésüknél fogva csak közcélt szolgálhatnak és erre a célra is csak a törvényben és szabályrendeletekben meghatározott alapon fordíthatók, miből okszerűen következik, hogy a közpénzek magáncélokra nem használhatók. Minthogy továbbá a kölcsönvett összeg a kölcsönvevő tulajdonába megy át, a vádlott tettében az eltulajdonítás ismérve is benfoglaltatik. Minthogy pedig a sikkasztás fogalmának meghatározásánál, a hivatali sikkasztás tekintetében is a Btk. 355. §-ban foglalt meghatározás irányadó: nyilvánvaló, hogy a vádlott azáltal, hogy a hivatalánál fogva a községi bíróval való közös őrizetük alatt lévő községi pénzekből a törvény és szabályrendeletek ellenére kölcsönül 700 K-t kivett, azzal jogtalanul mint sajátjával rendelkezett, tehát elsikkasztotta. Nem mentheti magát vádlott azzal sem, hogy jogsértési szándék nélkül cselekedett, mert a bűnös szándék fenforgását a községi képviselőtestület és a községi elöljáróság határozata kikérésének mellőzése kétségtelenné teszi . . . = V. ö. Kúria (5253/1910 {BDtár IV. 182). 51. A Btk. 365. §-a alá eső jogtalan elsajátítás vétsége a törvényben említett nyolc nap eltelte előtt is befejezést nyer, ha a találó a dologgal sajátjakép rendelkezett. Kúria 1916 márc. 1. B III. 8876. sz.)