Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

I1"1 büntetőjogi Döntvénytár. 49. A Btk. 474. §. 1. pontja alá esik a vagyonbukottnak az a cselekménye, hogy a tömeggondnok előtt eltagadta harmadik személynél lévő óvadékát, valamint a birtokában volt értékpapírokat. (Kúria 1916 febr. 15. B III. 9351. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok : A kir. táblának másodfokú ítélete ellen a védő... a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a bűncselekmény minősítése téves, amennyiben csalárd bukás a vádlott terhére meg nem állapítható. A panasz alaptalan. A vádlottnak a csődnyitás idejében P. városnál pénztárilag kezelt lakbér-óvadéka volt, amely 1082 K összegről kiállított takarékpénziári betétkönyvből s egy 280 K értékű nyereménykötvényből állott. De volt a vádlottnak 5 db takarékpénztári részvénye is 200 K értékben. A vádlott a ténymegállapítás szerint akkor, midőn a csődnyitás folytán vagyona zár alá vétetelt s annak törvényszerű foganatosítása vétetett célba, kijelentette a tömeggondnok előtt, hogy lakbéróvadékát már felvette, értékpapírjai pedig nincsenek. Ezzel szemben a csődnyitást megelőző napon lépéseket tett óvadékának kiadása iránt, sőt az óvadék felvételét á csődnyitást követő napon a pénztárnál meg is kísérelte, a részvényeket pedig csak akkor szolgáltatta be a csődbe, midőn a tömeggondnok figyelmeztette, hogy arról, miszerint részvényei vannak, tudomása van. A kir. tábla a vádlott cselekményét a Btk. 414. §. 1. pontja szerint csalárd bukásnak minősítette. Ezt a minősítést a védő azért tartja sérelmesnek, mert arról, hogy a vádlottnak a városnál óvadéka van, a tömeggondnoknak tudomása volt és értékeit az óvadék, illetve zálogbirtokosnál hagyva, el nem rejtette; az értékek eltitkolása pedig azért nem állapítható meg, mert az eltitkolást, mint elkövetési cselekményt a törvény csak a követelésekre vonatkoztatja: vádlott cselekvése tehát nem foglalható a Btk. 414. §. 1. pontja alá. Ez az álláspont téves. Eltekintve ugyanis attól, hogy a vádlottnak a vagyoni értéktárgyakra vonatkozó igénye mindenesetre épségben maradt arra a pénzösszegre nézve, amely a hitelezőnek az óvadékból vagy a