Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

92 Bü> teiőjogi Dön'iénylár. tekiutendők. A semmisségi panaszoknak ezeket a részeit ennélfogva, mint alaptalanokat, el kellett utasítani. II. Ellenben alapos a kir. ügyésznek a Bp. 385. §. \. a) pontja alapján amiatt bejelentett semmisségi panasza, hogy K. Mór és G. Gyula vádlott felmentettek az 1915: XtX. tc. 1. § ába ütköző, a 6. §., valamint a 2. §. 1. pontja szerint minősülő bűntett vádja alól, amelyet azáltal köveitek el, hogy mint a katonai marhaszállítás iránt szerződött T. Mór megbízottai, több alkalommal a marhának átadás előtt 2—3 órával 1—1 kanál sót adtak. Ugyanis a szakértők egybehangzó véleménye, a nagy számban kihallgatott tanuk vallomása, de a köztapaszlalat szerint is a marha szomjúsága s ennek folytán vízfelvevőképessége só adása által tetemesen tokozlatik s csakis a felvett víztöbblet lesz aszerint kisebb vagy nagyobb, hogy a marha hozzá van-e szoktatva a sóhoz és illetve az adott só mennyiségétől. Az átadás előtti só adásával tehát az eladó azt célozza elérni s tényleg el is éri, hogy a marha súlya a víz túlfelvétel által növekszik s a vevő a víz súlyát is megfizeti. Nem teszi megengedhetővé marhának az átadás előtti sóval való ellátását a T. Mór és a cs. és kir. közös hadügyminisztérium között létrejött szerződés 2. pontjának az a rendelkezése sem, hogy a marhának hajtóképesnek — amihez a marhának rendesen etetett volta is tartozik — kell lennie, továbbá a 3-ik pontnak \\z a rendelkezése, hogy a marha élősúlyából 3% levonásba helyeztetik, mert ez a 3% is csak a rendes etetéssel járó és az élőállat mérésénél előforduló egyéb körülmények (a marha mozgása, mérlegre való ganéjozása stb.) által előidézett súlytöbblet kiküszöbölését célozza. Amennyiben tehát beigazolhatónak mutatkozik, hogy a katonai célokra való átadása előtt a marhának só lett adva s a mérlegelés előtt a marha meg lett itatva, beigazoltnak veendő az is, hogy az az egyén, aki ezt a cselekményt elkövette, a katonai kincstár által a víztöbblet súlyát is marhahús gyanánt megfizettette, vagyis a hatósággal kötött szerződéssel vállalt kötelezettségét nem megfelelően teljesítette. A kir. Kúria a marhának az átadás előtt sóval való etetését bizonyítottnak fogadta el. G. Gyula maga is beismeri, hogy a marha etetése és itatása feletti felügyelet az ő hatáskörébe tartozott, K. Mórra vonatkozólag pedig a kir. Kúria bizonyítottnak fogadta el, hogy neki erről a törvénybe ütköző cselekményről nemcsak tudomása volt, de hogy erre az utasítást is ő adta. Ugyanis a gazdaságnak és pedig nyereményszázalék biztosítása által anyagilag érdekelt vezetője K. Mór volt, mint ilyen tehát a gazdaságban ő rendel-