Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)
62 Büntetőjogi Döntvénytár. meg, azonban erre a körülményre a vád nem terjedt ki; és nem tette vád tárgyává a kir. ügyész azt sem, hogy R. József sütőmester nagy fokban gondatlanul járt el akkor, amidőn a lisztet a kenyér sütésének céljaira felhasználta, anélkül, hogy a lisztet átszitálta volna. Az ekként kiegészített tényállás alapján már most a kir. Kúria sem talált alapot arra, hogy akár az I., akár a II. vádlott szándékosan nem teljesítette a szerződésileg elvállalt kötelezettség teljesítését. A kir. törvényi-zéknek az a jogi álláspontja azonban, hogy a vádlottakat gondatlanság sem terheli, téves. Mindkét vádlottnak kötelességében állott, a fogolytáborba szállított lisztnek kifogástalan voltáról maguknak meggyőződést szerezni; és az előbbit nem menti az a körülmény, hogy a II. vádlott az I. vádlott által vezetett malom jó hírnevében megbízott, az utóbbit pedig nem menti az a körülmény, hogy az eladott 6 zsák liszt közül egy zsákot felbontott és az abban volt lisztet akként vizsgálta meg, hogy abból egy keveset a tenyerére vett és abban a lisztben molyszerű piszkot és kukacot nem talált. Az I. vádlottat a II. vádlott figyelmeztette arra, hogy a malomban közfogyasztásra szánt főzőliszt csak igen kevés mennyiségben van raktáron és azt is csak hatósági engedély alapján szabad kiszolgáltatni. Ennek dacára a II. vádlott megvásárolta azt a lisztet, amelyet az l. vádlott már a megszemlélés előtt durvának jelzett; megvásárolta anélkül, hogy az átvétel előtt a lisztmennyiséget alaposan megvizsgálta volna és a vásárolt lisztet a fogolytábor rendelkezésére bocsátotta, anélkül, hogy magának meggyőződést szerzett volna a liszt kifogástalan voltáról. A II. vádlott pedig a tudomása szerint a malomban már több mint két hónap óta raktáron tartott és minőségénél fogva a romlás veszélyének a rendesnél nagyobb mértékben kitett lisztet kiszolgáltatta, anélkül, hogy a lisztet alapos vizsgálat alá vette volna. Mindkét vádlott gondatlansága nyilvánvaló és így ennek alapján, tekintettel arra, hogy a hadviselés érdekeinek szempontjából, előállhatott az a hátrány, hggy a hiányos táplálkozás folytán a fogolytáborokban járványos betegségek lépnek fel; vagy a megtorlás veszélyének lesznek kitéve azok a hadbavonult egyének, akik az ellenség fogságába jutottak, a kir. Kúria a vádlottak büntetőjogi felelősségét — a kir. törvényszék ítéletének megsemmisítése mellett — az 1915: XIX. tc. 4. §-a alapján megállapította . . .