Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. 109 helyi nem adotl, ezen határozató! lámadja meg alaki semmisségi ok alapján. A Bpn. 20. $-a szerint helyesbítő eljárásnak akkor is helye van ugyan, ha a bíróság abban a nézetben van, hogy az esküdtek határozata önmagának ellentmondó; tekintve azonban, hogy magában az a körülmény, hogy az esküdlek a ténykérdésben foglalt és határozatukban valóknak elfogadott tényekben bűncselekmény tényálladékát fel nem ismerik, a határozatukat önmagának ellentmondóvá nem leszi, hanem csupán jogi tévedés lehet, amely akörül forog, hogy a valóknak elfogadott lényekben foglaltatik-e bűncselekmény, vagy nem; a bíróság alaki jogszabálysértést nem követett el, amikor a heljesbítő eljárást el nem rendelte. Alaposnak kellett azonban felismerni a kir. ügyésznek M. Mihá'y felmentése mialt érvényesített semmisségi panaszát. Az esküdlek ugyanis való tényként azt fogadták el, hogy M. Mihály 1914. évi szeptember hó 23-ikán" délután a K. Jakab kocsmájában vagy utóbb, amidőn kocsin a Cserhát-puszta felé ment, egy vagy két társával összebeszélt, hogy útközben Sz. Jánost elteszik láb alól, s ezt követőleg a kocsin S. Istvánnal helyei cserélve, Sz. János mellé ült, S. Istvántól a kést átvette, utóbb ezt a helyet újból S. Istvánnak engedte át s annak a kést is visszaadta, majd amidőn S. István Sz. János nyakát elvágta, M. Mihály zsebkendőjét engedle át S. István kérése folytán, hogy nevezeit azzal Sz. János nyakát bekösse s ezzel a vérnyomok keletkezését s így a bűncselekmény lel fedezését elhárítsa. Minthogy pedig ezen lényállás szerint M. Miliály vádlott összebeszélve társaival Sz. Jánosnak megölésére, társainak ölési szándékát tudta s mégis S. Istvánt Sz. János mellé engedte ülni s az életkioltásra alkalmas eszközt, a kést S. Islvánnak visszaadta, majd pedig midőn S. István Sz. János nyakát elvágta, a saját zsebkendőjét S. Istvánnak átadta, hogy a vérnyomok keletkezését, a bűncselekmény felfedezését elhárítsa: kétségtelen, hogy M. Mihály vádlóit ezen ténykedésével egyrészt könnyítette és előmozdította Sz. Jánosnak S. István által lendő megölését, másrészt pedig megelőzően egyetértve a tettessel a bűncselekmény felfedezését meghiúsítani törekedett. M. Mihály vádlottnak ez a telte, tekintettől arra, hogy S. István Sz. Jánost szándékosan megölte, a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében való bűnsegédi részességet megállapítja, az esküdlbírósági ítéletnek megsemmisítésével M. Mihály vádlott bűnösségét meg kellelt állapítani. * * — V. ö. a jelen kötetben 04. és 70. sorszám alatt közölt határozatokat.