Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. Bp.-ban lefektetett annak az általános elvnek, melynél fogva a bűncselekmény elkövetésével terhelt nem kötelezhető arra, hogy bűnössége tekintetéhen saját vallomásával önmaga szolgáltasson bizonyítékot. Mutatja ezt a l>p. 135. §-a, mebj szerint a terhelt vallomásának, vagy beismerésének kieszközlése végett kényszert használni nem szabad; mutatja továbbá a 133. §. melynek második és harmadik bekezdése szerint a terhelt előtt meg kell jelölni a terhére rótt bűncselekményt és alkalmat kell neki adni arra, hogy a tényálladék tárgyában összefüggő rendszeres vallomást tehessen és a javára szolgáló ténykörülményeket előadhassa; mutatja végül a 134. §-nak az a rendelkezése, mely szerint a terhelt, aki a védelmének előterjesztése végett hozzáintézett kérdésre kijelenti, hogy nem bűnös, a vádra nézve részletesebben nyilatkozni nem tartozik. Mindezek a rendelkezések azonban a terheltet csak az őt terhelő és elébe tartandó adatokra, a vádra, illetőleg a bűnösségre vonatkozó vallomástétel kötelezettsége alól mentesítik, de nem jogosítják fel arra, hogy a nevének, állásának, lakhelyének megmondására hozzáintézett felszólításra valótlant mondjon. Ilyen jogosultságot a Bp. nem állapít meg; a terhelthez intézett ezen kérdésekre vonatkozó válasz megtagadását nem sorolja a megengedett védelmi eszközök közé s nem ad, de nem is adhat jogot a terheltnek arra, hogy védekezés ürügye alatt más, külön törvényben meghatározott bűncselekményt büntetlenül elkövessen. Nyilvánvaló ezekből, hogy mindkét alsófokü bíróság a törvényt megsértette, midőn K. F. vádlottat a Kbtk. 43. §-ába ütköző hatóság elleni hihágás vádja alól a Bp. 134. §-a alapján felmentette, a jelen esetben annál is inkább, mert K. F. vádlott nem is volt terheltként kihallgatva, mikor a rendőr által nevének, állásának és lakhelyének megmondására felszólíitatván, az igazolást megtagadta és valótlant állítva magát P. M.-nak mondotta. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak telismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. * * = Azonos: 4817/1914 (BDtár VIII. 280), ellenkező: 910/1913. ffíJT LXV. 279).