Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

2X Büntetőjogi Döntvénytár. A jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal. Indokolás: A megállapított tényállás szerint K. F. és T. K. kocsisok 1913. évi február hó 16-án este Nagyváradon az utcán egy leánnyal beszélgető L. T. napszámost megtámadva, azzal verekedni kezdtek. Az erről értesített, a közel laktanyában tartózkodott N. J., Sz. Gy. és utóbb H. J. városi rendőrök a helyszínén megjelenvén, N. J. rendőr a verekedőket igazolásra szólította fel; K. F. azonban valótlant állítva, magát P. M.-nek mondotta ; s midőn a rendőrök K. F. és T. K.-t személyazonosságuk megállapítása végett a rendőrkapitányság elé állítani akarták, K. F. ellenszegült, a rendőrökkel dulakodott és H. J. rendőr mentéjének zsinórját elszakította : T. K. pedig követ emelt Sz. Gy. rendőrre úgy, hogy bekisértetésük csák az ellenszegülés leküzdésével sikerült. Ezen tényállás alapján a kir. ügyész K. F. és T. K. mint tettestársak ellen a Btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette s ezenfelül K. F. ellen a Kblk. 43. §-ában meghatározott hatóság elleni kihágás miatt emelt vádat. A nagyváradi kir. törvényszék K. F. és T. K. vádlottat a Btk. 165. §-a alá eső hatóság elleni erőszak miatt elítélte; ellenben K. F. vádlottat a fent részletezett tényállás megállapítása mellett, a Kbtk. 43. §-ában meghatározott hatóság elleni kihágás miatt ellene emelt vád alól hivatkozással a Bp. 326. §-ának első pontjára felmentette azért, mert «a vádlottnak a Bp. 134. §-a értelmeben joga lévén bármit mondani, az adott esetben nem követte el a vádba tett kihágást azzal, hogy valótlan nevet mondott be». Az elsőfokú bíróság ítéletének a kir. ügyész fellebbezése folytán felülvizsgált ezt a felmentő részét a nagyváradi kir. tábla helybenhagyta abból az indokból, mert ((kétségtelen, hogy vádlott a valótlan név bemondása által a rendzavarás miatt való esetleges büntetéstől kívánt menekülni; s így azt védelmére használta; ehhez pedig a Bp. 134. §-a értelmében joga volt». Mindkét alsótokú bíróság ezek szerint K. F. vádlottnak az említett hatóság elleni kihágás vádja alól történt felmentését arra fekteti, hogy a Bp. 134. §-ában biztosított az a jog, melynél fogva a bűncselekmény elkövetésével terhelt, aki bűnösségét tagadja, kihallgatása alkalmával a vádra nézve részletesen nyilatkozni nem tartozik, feljogosítja őt egyúttal arra is, hogy a személyazonosságának megállapítása iránt hozzáintézett kérdésekre a választ megtagadja ; sőt valótlant mondjon be. Ámde ez a felfogás téves ; sőt törvénysértő. A Bp.-nak a terhelt kihallgatására vovatkozó, a 132. és következő §-okban foglalt rendelkezései folyományait képezik a