Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. Uh rozza meg, hogy mit kell érteni a tettazonosság alatt. Minthogy ezt a kérdést a BP.-nak rendelkezései sem oldják meg, ennek eldöntésénél a büntető jogtudomány általános szabályait kell irányadóul elfogadni. Ezek szerint pedig a tettazonosság meghatározásánál nem a tett megjelölésére használt bűneim, hanem maga a tett az irányadó. Ez alatt pedig a büntetőjog szempontjából azt a megtörtént dolgot kell érteni, amely a Btk. által védett valamely jogi értéket sért vagy veszélyeztet. A lettazonosság megállapításánál tehát teljesen közömbös, hogy a vádló mily bűncímet és mily szavakat használ a vádbavett cselekmény megjelölésére, mert hiszen a bíróság a tett minősítésénél nincs is a vádló indítványához kötve, hanem csakis az a lényeges, hogy a vádló mely történeti esemény alapján s milyen jogi érték megsértése és illetve veszélyeztetése miatt emelt vádat s hogy a bíróság az ugyanazon történeti esemény keretében felmerült ugyanazon jogi érték megsértését s illetve veszélyeztetését tegye ítélkezés tárgyává. A jelen esetben a hatóság elleni erőszak bűntette címén emelt vád alapjául az a történeti esemény szolgált, hogy Budapesten, 1910. évi március hó 21-én az országgyűlés képviselő házában tartott ülésen a képviselőházat feloszlató királyi kézirat átnyújtása után megindult vita során az eljárásnak igazolása céljából felszólalt gróf K. H. K. akkori miniszterelnököt, a megkezdett beszédének folyamán az ő védelmére sietett gróf S. B. akkori íöldmívelésügyi miniszterrel egyetemben a vádlottak megdobálás állal tettlegesen akként bántalmazták, hogy ennek következtében mindketten nyolc napon túl, de 20 napon belül gyógyuló testi sérülést szenvedtek s gróf K. H. K. miniszterelnök ennek következtében felszólalását be nem végezhette. A vád szerint megsértett jogi érték pedig: a miniszterelnököt és a földmívelésügyi minisztert vagyis személyük szerint is megjelölt hatóságokat megillető köztekintély, az állami rendnek ezzel kapcsolatos biztonsága, valamint a nevezetteknek törvény által védett testi épsége, mindezeknek a vád alapjául szolgáló történeti eseményből folyó összes következményeivel együtt. Ezen az alapon pedig a tettazonosság hiánya okából nem lehet kifogásolni a kir. főügyész helyettesének a fellebbviteli főtárgyaláson előterjesztett azt az indítványát, hogy a hatóság elleni erőszak bűntette címén vádbavett cselekményekre a Btk. 163. §-ának második bekezdése alkalmaztassék, mert a fennebb kifejtettek szerint a vád kerete ezt nem zárja ki, a kir. ítélőtábla pedig a BP. 325. §-ának második bekezdése szerint a tett törvényszerű minősítése tekintetében nincs a kir. ügyésznek a kir. törvényszék Büntetőjogi Döntvénytár VÜI. 10