Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. előtl előterjesztett végindítványához kötve és így csak az ügy érdemének eldöntéséhez tartozhalik annak megállapítása, hogy a vádlottak ellen bebizonyítottnak talált cselekményekben a Btk. 163. §-ának második bekezdésébe ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének összes tényálladéki ismérvei benne foglaltatnak-e, vagy sem ? Ebből a felfogásból indulva ki, elsősorban azt kellett eldönteni, vájjon a sértett miniszterek a vád alapjául szolgáló esetből kifolyóan szenvedő alanyai lehetnek-e a vádba vett cselekménynek s ha igen az őket ért sérelem a hivatásuk gyakorlatában való megakadályoztatásuk céljából történt-e ? A magyar közjog s illetve az 1848 : III. tc. szerint a minisztérium a legmagasabb fokú kormányzati és igazgatási hatóság; az állami élet és az állami hatalom legfőbb vezetője és irányítója ; az összes állami igazgatási hatóságok feje s általa az uralkodó nemcsak a végrehajtó-hatalmat gyakorolja, hanem a minisztérium egyszersmind segédszerve is az uralkodónak a törvényhozás terén. Az 1848:111. tc. értelmében a miniszterek felelősek az uralkodó tényeiért úgy a végrehajtó-hatalom gyakorlása, mint a törvényhozásban való részvétel tekintetében. Ahhoz tehát nem férhet kétség, hogy a minisztérium tagjai a maguk hatáskörében hatóságnak tekintendők. A miniszterek az uralkodó végrehajtó hatalmának gyakorlása és a törvényhozásban való részvételének foganatosítása céljából a hivatkozott tc. 28. és 29. §-ai szerint az országgyűlés mindegyik Házában üléssel bírnak és ha nyilatkozni kívánnak meghalígatandók, sőt kötelesek az országgyűlés mindegyik házában annak kívánatára megjelenni és a megkívánt felvilágosításokat — mint felelős miniszterek — előadni. A nem vitás tényállás szerint az országgyűlés képviselőházának 1910. évi március hó 21-én bemutatott s az országgyűlés berekesztésére vonatkozó királyi kéziratnak törvényességét gróf B. T., K. F. és R. I. országgyűlési képviselők felszólalásaikban kétségbevonták s e miatt az uralkodó lényeért felelős minisztériumot kérdőre vonták. E támadásokra kívánt az akkori miniszterelnök gróf K. H. K., mint a felelős kormánynak feje s annak az országgyűlés berekesztésére vonatkozó királyi kéziratot ellenjegyző és azért elsősorban felelős tagja, tehát a hivatalos hatáskörében válaszolni s a képviselőház elnökének engedélye folytán az előbb megszakított beszédét az ülésnek újból történt megnyitása után folytatni. A miniszterelnöknek ez a ténye tehát annak a törvényen alapuló hivatalos cselekménye volt, következéskép az uralkodónak