Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. le-ben meghatározóit célokra a budapesti kir. ügyészségnél végrehajtás terhe mellett lefizetendő s be nem hajthatás esetén a Btk. 53. §-a értelmében további ötnapi fogházra átváltoztatandó egyszáz korona pénzbüntetésre. H. Ottó és M. (iyula vádlottakat pedig a terbökre rótt egyrendbeli hatóság elleni erőszak vétsége miatt fejenként a Btk. 163. §-ának második bekezdése alapján a 92. §-ának alkalmazásával a jogerős ítélet foganatbavételének napjától számítandó tizenöt napi fogházbüntetésre ítéli, mindhárom vádlottal szemben a Btk. 169. §-ában meghatározott mellékbüntetés alkalmazását azonban a Btk. 54. $-ának második bekezdése alapján mellőzi. Indokok: I. A BP. 384. ^-ának harmadik bekezdése szerint az ugyanezen §. 9. pontjában megbatározott alaki semmiségi okot nem lehet érvényesíteni, ha nyilvánvaló, hogy az annak alapjául szolgált sérelem az ítéletre nem volt befolyással. A kir. törvényszéknek ifj. M. József védője által a BP. 384. §-ának 9. pontjába ütköző alaki semmisségi ok gyanánt panaszolt az a közbenszóló határozata, mellyel B. T. tanünak a megesketése elrendeltetett s ez annak értelmében foganatosíttatott is, semmi befolyással sem volt a kir. törvényszék ítéletének ifj. M. József vádlottra vonatkozó rendelkezésére, mert a kir. törvényszék ezt a vádlottat a vád alól felmentette s őt illetően B. T. tanúvallomására súlyt nem helyezett. Ifj. M. József vádlott védőjének kizárólag a BP. 384. §-a 9. pontjában meghatározott alaki semmisségi ok fenforgása miatt használt fellebbezését tehát, mint olyant, amelynek nincs érvényesíthető alapja, a BP. 404. §-ának utolsó bekezdése értelmében el kellett utasítani. II. Z. János vádlottnak és védőjének, valamint B. Lajos vádlott védőjének a kir. törvényszék hatásköre megállapítása miatt a BP. 384. §-ának 4. pontja alapján használt fellebbezését a kir. tábla ugyanazoknak egyéb okokra is alapított fellebbezése keretében vette vizsgálat alá és úgy találta, hogy a fellebbezéseknek ez a része alaptalan. A kir. tábla ugyanis a hatáskör kérdését illetően egész terjedelmében elfogadta a kii*, törvényszék jogi álláspontját. Már pedig a vádba vett cselekményeket kísérő események lefolyásából, azok mellékkörülményeiből annál inkább meg kell állapítani, hogy gróf K. H. K. akkori miniszterelnöknek és gróf S. B. akkori földmívelésügyi miniszternek bántalmaztatásál nem lehet a törvényhozói hivatás okszerű és szükségképeni folyományának tekinteni, mert a vád alapjául szolgáló eseménynek minden mozzanata, de sőt Z. János vádlottnak a fellebbviteli főtárgyaláson a fellebbezésének indokolása közben tett nyilatkozata szerint is nyilvánvaló.