Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 1 '<:; hogy a vádba vett tettlegesség a miniszterelnök ezt megelőző kijelentésének s magatartásának megtorlását célozta, ami adott esetben szükségképen azt a célt is magában foglalta, hogy a miniszterelnök a beszédének elmondásában is megakadályoztassék. A törvényhozói működéssel, a Ház méltóságával s az általános jogérzettel össze nem egyeztethető ilyen tettleges megtorlás tettesei és részesei tehát nem részesülhetnek az országgyűlési képviselőt az eddigi jogszokás szerint megillető feltétlen mentesség jogkedvezményében. És pedig annál kevésbbé, mert ez a cselekményük a szólásszabadság súlyos megsértését is magában foglalja s így a parlamentarizmust egyik alapjában lámadván meg, annak kedvezményes intézményeire sem tarthat igényt; s mert a törvényhozás tagjai sincsenek kivéve a törvény előtti egyenlőségből folyó jogok és kötelességek alól, ezzel az általános jogszabállyal szemben pedig az országgyűlés tagjait megillető, mentességi jog, mint kivételes jogosítvány, az általános jogszokás értelmében szorosan magyarázandó s így azt a képviselőnek minden cselekményére kiterjeszteni nem lehet. A kir. törvényszék tehát az ítéletében felhozott s akként kiegészített indokainál fogva, hogy a képviselőháznak a feleletrevonásra adott engedélye alatt a B. Lajos vádlott, mint országgyűlési képviselő kiadatását kell érteni, helyesen állapította meg a vádbavett cselekmények elbírálására vonatkozó hatáskörét. III. Az ügy érdemét illetően a kir. tábla elsősorban a lUk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntette címén emelt váddal kapcsolatos tettazonosság kérdését tette megfontolás tárgyává, mert a bíróságnak az ítélete meghozatalánál az az első feladata, hogy tisztába jöjjön azzal, mi a vád tárgya s ehhez képest, mely tett felett kell ítéletet mondani. Ez a kérdés a jelen esetben annál inkább lényeges, mert úgy a vádiratban, mint a vádhatározatban, valamint a közvádlónak az ítélet alapjául szolgáló végindílványában, nemkülönben az elsőbírósági ítéletnek erre vonatkozó indokolásában is, a hatóság elleni erőszak bűntette címén vádba vett cselekmények minősülését illetően némi fogalomzavar mutatkozik, ami különösen a kir. főügyész helyettesének s a védőknek a fellebbviteli főtárgyaláson a vád keretére vonatkozóan elhangzott felszólalásai folytán szorul tisztázásra. A jogtudomány, de meg a litk. 164. §-ában foglalt meghatározás szerint is a miniszter a maga személyében is hatóság. A hatóság ellen elkövetett erőszakot pedig a Btk.-nek nem a 165. §-a, hanem a 163. §-a nyilvánítja bűntellnek s helyezi a benne meghatározott büntetés súlya alá. A Btk. 165. §-a, ennek világos szövegezése szerint csupán a hatóságok küldöttsége,