Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

140 Büntetőjogi Döntvénytár. Ottó vádlott, ugyanezt a sértettel egy sárgaréz tárggyal, amely gróf K. HL K. felé volt dobva, szintén megsérelmezte és így a sértetten orvosilag megállapított másodrendű sérülés letteseinek személye iránt nem lehelne is kélség; ezt a két vádlottat ennek dacára — M. Gyulát pedig az erre vonatkozó bizonyíték hiányából is — azért kellett mégis felmenteni: mert a törvényszéki orvosszakértőnek véleményéhez in concreto kifejezhető aggály és kétely nem fér. Ez a szakértő pedig azt mondja, hogy az a két sérülés, amelyet gróf S. B. szenvedett, nyolc napon belül begyógyultEzzel a véleménnyel szemben nem fogadhatta el a bíróság sem a rendőrorvosnak 1910 március 29-én adott azt a véleményét, sem pedig a sértettnek a bírósághoz benyújtóit azt az írásbeli nyilatkozatot döntőnek, hogy a sérülések egyikének gyógytartamaa nyolc napot meghaladva 10-12 napot vett volna igénybe, és épen ezért azt állapította meg, hogy gróf S. B. testi sérülései nyolc napot meg nem haladó időben meggyógyultak, így tehát a Btk. 301. §-a alá eső könnyű testi sértés vétségének a tényálladékát állapítják meg csupán. Ez a vétség a Btk. 312. §-a értelmében csak magánindítványra üldözhető. Úgyde gróf S. B. ennek megtorlása iránt magánindítványt soha elő nem terjesztett. Ő kihallgatása alkalmával csak hatóság elleni erőszak bűntette címén kérte a bűnvádi eljárás megindítását és lefolytatását; már pedig az ez iránt előterjesztett feljelentés vagy kívánat a más bűncímet képező tettre vonatkozó magánindítvány törvényes előterjesztését nem pótolja, mert nem pótolhatja. Ez alapon tehát az emialt emelt vád alól vádlottakat a BP. 326. §-ának 4. pontja alapján kellett felmenteni. VI. Ami pedig az ítélet rendelkezésének a bűnvádi eljárást megszüntető részét illeti; ennek indoka a kir. ügyészség idevágó vádelejtése. Az elítélt vádlottaknak az eljárási és tartási költségekben való elmarasztalása bűnösségük folyománya. Végre: a bíróság kijelenti, hogy megfontolás és mérlegelés tárgyává tette azt is, hogy vájjon nem volna-e indokolt a BN. 1. §-a alapján az elítélt vádlottakra kiszabott büntetés végrehajtásának a felfüggesztése. Ezt azonban tagadólag döntötte el azért, mert a vádlottak életkörülményeit és egyéniségét véve figyelembe, nem látta fenforogni azt, hogy őket jövőbeli magatartásuk tekintetében- a büntetés végrehajtásának felfüggesztése által fegyelmezni szükséges volna. (1913 április 7. 20087/1913. sz.) A budapesti kir. tábla: M. József vádlott védőjének a BP. 384. §-ának 9. pontjára alapított fellebbezését a BP. 404. §-ának