Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 139 és H. Ottó vádlottakat a gróf S. 13. sérelmére elkövetett súlyos testi sértés vétségének vádja alól. Való ugyan, hogy M. Gyula vádlott Sz. S. és L. L. eskü alatt tett, valamint P. T.-nak felolvasott vallomásai szerint szintén dobált, való az is, hogy K. K. és S. P. tanúk dobálódzó mozdulatait látták, P. M. pedig valamelyes fénylő tárgyat látott a kezében, amely a tanú szerint sem kereszt, sem manzsetta-gomb nem volt, végre való, hogy M. E. felolvasott vallomásával támogatva van Sz. J.-nak az az ugyancsak felolvasott vallomása, hogy a nevezett vádlott réztintatartót dobott gróf K. H. K. felé, amelylyel az utóbb megnevezett tanú szerint gróf K. H. K.-t el is találta. Minthogy azonban a törvényszéki orvosszakértő véleménye szerint a gróf K. II. K.-on ejtett sérülések egyike sem okoztathalolt olyan súlyos tárggyal, mint amilyen súlyos egy réztintatartó, mert ebben az esetben súlyosabb szövődményü testi sérülés okoztatott volna rajta: a kir. törvényszék a már felhívott és aggálytalan bizonyítékok dacára M. (lyulával szemben azt állapítja meg, hogy bár ő is dobált és bár egy réztintatartót is dobott gróf K. H. K. felé, de sem ezzel, sem más tárggyal nem találta el és így testi sérelmet nem is okozhatott. Ugyanez áll M. Lajos vádlottra nézve is. Mert bár a kir. törvényszék E. A. tanúnak aggálytalan és V. S.-nak bizonyos ténybeli adatokra kiterjeszkedő vallomásával bizonyítva látja is azt, hogy a vádlott egy tinta!ártót dobott gr. K. H. K. felé, amelynek tartalmától úgy maga E. A. tanú, mint maga a vádlott is tintás lett, sőt V. S. tanú is, előadása szerint a vádlotthoz való hozzádörgölödzéstől, de épen ez a jelentőségteljes adat bizonyítja azt, hogy ezzel a tintatartóval M. Lajos vádlott gróf K. II. K.-t meg nem sérelmezhette, mert el sem találta. Ugyanis ellenkező esetben az utóbb nevezettnek is, habár csekélyebb mértékben, de mégis tintával le kellett volna öntetnie, amire azonban semmiféle adat nincsen. Ezekhez képest a két vádlottnak tevékenységével a testi sértés mint eredmény okozati összefüggésbe hozható nem lévén, a bünrészesség pedig a közös elhatározás hiánya folytán ki lévén zárva: a nevezetleket a gróf K. H. K. sérelmére elkövetett súlyos testi sértés vádja alól fel kellett menteni. Ami pedig gróf S. B. sérelmére elkövelettként vád tárgyává lett súlyos testi sértés vétségének a vádlottak, t. i. Z. János, H. Oltó és M. Gyula vádlottakat illeti; bár a bíróság L. L. és E. A. esküvel is megerősített vallomásával bizonyítva látja, hogy Z. János vádlott egy általa eldobott könyvvel gróf S. B. minisztert is találta és rajta sérülést is ejtett, bár Sch. M. aggálytalan vallomásában jogszerű gyanúokot talált arra nézve is, hogy II.