Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

138 fíünletőjogi Döntvénytár. nem lehet tévedés és így nem is lehet aggályos. Ezek alapján a bíróság tehát ennek a három vádlottnak a bűnösségét megállapítandónak tartotta. IV. A minősítésnél a bíróság úgy találta, hogy dacára annak, miszerint gróf K. H. K. látleletileg konstatált és a törvényszéki orvos által is elfogadott három sérülése közül csak egy, a jobbarcon levő sérülés gyógylartama haladta meg a nyolc napot, míg a másik két sérülés nyolc napon belül gyógyult és habár a bíróság teljes pozilivitással nem volt képes megállapítani, hogy a három sérülés közül melyiket, melyik vádlottnak, melyik cselekedete okozta ; a vádlottak büntetőjogi felelősségét mégis egyforma mértékben állapította meg. Tette pedig ezt annak dacára, mert bár a cselekmény közös elhatározásában és ebből az elhatározásból kifolyó együttes elkövetésben megnyilvánuló tettestársi minőséget meg nem állapíthatta is; de bizonyítottnak találta azt, hogy mind a három vádlott egyöntetű tevékenységet fejtett ki és ennek az egyöntetű és egyidejűleg kifejtett tevékenységnek objektív eredménye a nyolc napon túl, de húsz napon belül gyógyuló testi sérülés is lelt és minthogy a törvényszéki orvosszakértő véleménye szerint is a vádlottak részéről alkalmazásba vett eszközök mindegyike egyaránt alkalmas volt ennek a bekövetkezett eredménynek az előidézésére: ezért az eredményért vádlottak egyformán felelősek. Ennek az eredménynek szempontjából pedig cselekményük a Blk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétséget képezvén: ebben kellett a három vádlottat bűnösnek kimondani. A büntetés kiszabásánál a bíróság mind a három vádlott terhére súlyosító körülményekül mérlegelte: a) hogy védtelen, magas közjogi állást betöltő koros egyént bántalmazlak, b) hogy a cselekményt a törvényhozás házában követték el és ezzel a lényükkel a törvényhozás tekintélye és a törvényhozói működés komolysága iránt táplált közfelfogáson súlyos csorbát ejtettek, c) egyedül Z. János vádlottra vonatkozóan még azt, hogy a legnagyobb tevékenységet ő fejtette ki. Ezekkel szemben mind a három vádlott javára enyhítő körülmények gyanánt vette figyelembe: 1. hogy teltüket a politikai szenvedély hatása és hirtelen fellobbanása és meg nem cáfolt vallomásuk szerint egy alapvető törvénynek szerintök téves magyarázata felett támadt alkotmányos felháborodásukban követték el, 2. hogy önhibájukon kívül már három év óta bűnvád alatt állottak, 3. Z. János és B. Lajos vádlottaknál még a büntetlen előéletet, végre 4. Z. Jánosnái még a ténybeli teljes beismerést is. V. De fel kellett menteni M. Gyula és M. Lajos vádlottakat a gróf K. H. K. sérelmére elkövetett, valamint Z. János, M. Gyula