Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

88 Büntet őj ogi Döntvénytár. II. (Kúria 1913 június 25. 2832. sz.) A kir. Kúria: A folyamodót kártalanítás iránti kérelmével elutasítja. Indokok; Cs. Imre k—i illetőségű napszámos, aki az 1912 június 28-án kijárt 18 K 32 f munkabérét felvette, 1912 június 30-án reggel a K—a-körúti 69. számú házzal szemben lévő üres telken halva találtatván, megállapíttatott, hogy halálát nehéz köveknek a fejére való reáomlása vagy reádobása állal előidézett sérülések folytán beállolt agyhűdés okozta s hogy pénze, melyei egy zsebkendőbe kötve, kabátja zsebében szokott tartani, eltűnt; melyekből kifolyóan megállapítottnak vétetett az is, hogy az ismeretlen tettes Cs. Imrét előre megfontolt szándékból és abból a célból ölte meg, hogy annak pénzét eltulajdoníthassa; vagyis, hogy a Blk. 278. §-ában meghatározott gyilkosság és a Htk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettei forognak fen. E bűnteltek elkövetésének gyanúja a megölt Cs. Imre unokaöccse, Cs. József napszámos ellen irányult, aki ennek következtében előzetes letartóztatásba és utóbb vizsgálati fogságba helyeztetett. Cs. József, aki az előbbeni években K—n hol mint cipésztanonc, hol mint cseléd állott alkalmazásban; mely minőségben azonban durva és goromba magaviseleténél, valamint munkakerülő, léha, korcsmázó és csavargó életmódjánál fogva egyik helyen sem maradt huzamosabb ideig és aki egyes gazdáknál lopásokat ismételten követelt el, az 1912 tavaszán nagybátyjával, Cs. Imrével együtt B—e jöve, itt egy ideig ugyanazon munkaadónál állottak munkába és együtt is laktak; utóbb azonban Cs. Imre más helyen vállalt munkát és másutt is lakott; de az érintkezést unokaöccsével továbbra is fentartolta. A megölt Cs. Imre Cs. József irányában különös szeretettel és ragaszkodással viseltetett, őt természetes gyermekének mondotta, pénzzel segélyezte, kölcsönt is adott neki s mindenképen arra törekedett, hogy unokaöccsét rendes és takarékos életmódra bírja, ami azonban nem sikerült. Cs. József tudta, hogy nagybátyja, aki a fukarságig takarékos ember volt és aki megtakarított pénzét előtte mutogatta is, hol tartja pénzét, valamint tudta, hogy Cs. Imre hol szokott hálni; módjában állolt tehát, hogy a pénz elvételérc az időt és alkalmat az általa jól isméit viszonyokhoz képest kellően megválassza. Ehhez járul, hogy terhelt — amint azt utólag beismerte— nagybátyját az esetet megelőzően egy alkalommal leszúrással fenyegette és