Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 38 tás terhével lefizetendő, az 1892: XXVIII. tcz. 3. §-ában meghatározóit czélokra fordítandó s behajihatatlanság esetén tiz napi börtönre átváltoztatandó 200 korona pénzbüntetésre, végül a BN. 47. §-a alapján, a Hlk. 57. §-a értelmében végrehajlandó öt évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanezen időtartam alatt leendő felfüggesztésére Ítéltetik. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be, a közvédő csatlakozásával a vádlott javára a kir. főügyész helyettese, a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján azért, mert a kir. Curia gyakorlata szerint a vádlott által üzletszerűen űzött több rendbeli kerítés egységes bűncselekményt alkot. Ez a panasz alapos, mert az «üzletszerűség!) helyes értelme szerint valamely állandóbb, következetes magatartás czélzatát és ennek a körülményekhez képest több-kevesebb vagy akár csak egy esetre terjedő megvalósítását egészben felölelvén, a törvényben kimondott ez a minősítés az ítélet hozásáig elkövetett hasonnemü cselekményeket mind átfogja és egységes cselekménynyé foglalja össze. Ezeknél fogva a jelen esetben mindkét alsóbbfoku biróság a vádlott sérelmére tévesen alkalmazta a törvényt, midőn terhére az üzletszerűség mellett az anyagi bűnhalmazatot is megállapította; miért is a semmiségi panasznak helyt adva mindkét alsóbb fokú biróság ítéletét, a minősítés és a büntetés kiszabása tárgyában, a többi rész érintetlenül hagyásával, meg kellett semmisíteni s a vádlott cselekményét a rendelkező rész értelmében egyrendbeli kerítésnek minősíteni s büntetését bűnösségével arányosan kiszabni. A büntetés mértékére nézve a kir. tábla ítéletében helyesen leihozott és felhívott súlyosító és enyhítő körülmények mellett az utóbbiakat a kir. Curia annyira nagy nyomatékuaknak találta, hogy ezáltal a Btk. 92. §-ának alkalmazása, a pénzbüntetésre is kihatóan, eléggé indokolt, ezért a vádlott büntetését ennek alkalmazásával állapította meg. * * — Curia 1877/1911. sz.: Az üzletszerűség az ítélet hozataláig elkövetett hasonló nemű cselekményeket egy összefoglalt cselekménynyé teszi; nem lehet szó halmazairól. (BDtúr V. 73.) — Curia 3488/19H. sz.: Üzletszerűség akkor forog fenn, ha a tettes a bűnös tevékenységet folytonossá vagy azt ismételten gyakorolva, keresetforrássá teszi. (BDtúr V. 142.) — Curia 178/910. sz : Az üzletszerűség megállapításához nem kell egyéb, minthogy a tettes eljárásából, cselekményei elkövetésének módjából kitűnjék a tervszerű ismétlési szándék és nyerészkedési czélzat; de nem kellék az a körülmény, hogy a bűnösség a tettes életfentartási eszközét vagy állandó keresetforrását nyújtsa. (BDtúr IV. 58.) 3*