Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

20 Büntetőjogi Döntvénytár. Ezen megállapítás alapján a kir. járásbíróság G. Tódor vád­lottat a H. Tivadar irányában elkövetett, a Blk. 260. §-a alá eső hatóság előtti rágalmazás vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért az idézett §. alapján a Btk.^92. §-ának alkalmazásával be­hajthatatlanság esetén húsz napi fogházra átváltoztatandó 200 ko­rona pénzbüntetésre ítélte el. Az elsőfokú bíróság ítéletét vádlott védője a bűnösség ki­mondása és a büntetés kiszabása miatt; továbbá a sértett csat­lakozásával az ügyészségi megbízott a Btk. 92. §-ának alkalma­zása miatt íelebbezvén, a budapesti kir. büntetőtörvényszék mint felebbviteli bíróság az 1911. évi június hó 13-án megtartott felébbviteli tárgyalás alapján 32,610. sz. a. hozott végzésével a BP. 406. és 550. §-ai értelmében a bizonyításnak a végzésben megjelölt irányban leendő kiegészítését rendelte el és annak foganatosításával az ügyben eljárt kir. járásbirót bízta meg. A megbízott kir. járásbiró a bizonyítás felvételére 1911. évi deczember hó 22 ét tűzte ki határnapul; annak foganatosítását azonban mellőzte és 1910. B. VIII. 1761/9. sz. a. hozott vég­zésével a további eljárást hivatkozással a BP. 323. §-ára, meg­szüntette azért, mert az ügyészségi megbízott az emiitett határ­napon a vádat elejtette; a sértett képviselője pedig az általa a feljelentés visszavonása tárgyában ugyanazon a napon a vádlot­tal közösen beadott kérvényben foglaltakkal megegyezően kijelen­tette, hogy a vád képviseletét nem veszi át. A kir. törvényszék mint felebbviteli biróság, melyhez az iratok újra felterjesztettek, a felebbezést bejelentő feleknek a perorvoslat fentarlása tárgyában leendő meghallgatását rendelvén el; minthogy ugy a vádlott védője, valamint az ügyészségi megbízott felebbezésüket visszavonták, az iratokat az ügy felül­vizsgálata nélkül a kir. járásbírósághoz visszaküldötle. A felebbviteli biróság által a bizonyítás felvételével meg­bízott kir. járásbiró azzal, hogy annak foganatosítása helyeit az eljárást a vád elejtése indokából megszüntette, a törvényt meg­sértette. A kir. ügyészség ugyanis a járásbíróság előtti eljárásban a vádat a BP. 38. §-ának második bekezdése szerint csak az első­fokú biróság előtt megtartott tárgyalás befejezéséig (541. §. ötö­dik bekezdése) ejtheti el; a vádnak az eljárás későbbi szakában való elejtése pedig a BP. 38. §-ának harmadik bekezdéséhez képest a biróság határozatát semmi irányban sem korlátozza. Ezek szerint az a tény, hogy az ügyészségi megbízott a jelen esetben a vádat az elsőfokú biróság ítéletének hozatala után csak a felebbviteli biróság által a BP. 406. és 550. §-ai alapján elrendelt kiegészítés foganatosítására kitűzött határnapon

Next

/
Oldalképek
Tartalom