Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

16 Büntetőjogi Döntvénytár. meg a tekintetben, hogy a vádlottnak mit volt szabad tenni s mit nem s igy ez a vádlott hátrányára nem mérlegelhető, de külön­ben a kir Curia is ugy találta, hogy az úrbéri Ítélet oly széles­körű intézkedési jogosultsággal ruházza fel természetszerűleg a földmérő vádlottal, hogy az ez alapon tett intézkedések minősít­hetők ugyan egész általánosságban szabálytalanoknak, de arra nem vonható biztos jogszerű következtetés, hogy a vádlott egye­nesen az ítélet rendelkezései ellenére, tehát szándékos kötelesség­szegéssel intézkedett, illetve cselekedett. Minthogy tehát téves a kir. táblának e tekintetben a minősí­tése, mert az általa elfogadott tények csak a Btk. 465. §-a szerinti bűncselekmények tényálladékát merítik ki: a vádlott ténykedései csupán e szakasz szerint voltak minősitendők. A büntetés kiszabásánál súlyosítóul mérlegeltetett a többszö­rös bűnhalmazat, enyhítőül pedig a kir. tábla által elfogadott enyhítő körülmények vétettek. ¥ * = Ugyanígy Curia 1298/1911. (BDlár V. 67.) 10. Az alsóbiróság által valókul elfogadott tények­ből vont következtetéssel a Curia állapítja meg, vájjon a vádlott a testi épségét közvetlenül veszé­lyeztető közvetlen támadás elhárítása végett csele­kedett-e s hogy tette szükséges volt-e a fenyegető támadás elhárítására. Való ugyan, hogy vádlott a támadást ugy is elháríthatta volna, ha a közvet­len közelben álló sértettnek karjába vagy lábába lő és azt ily képen a további támadásra képtelenné teszi, a vádlott tehát azzal, hogy sértettet előzetes czélzás után főbe lőtte, a jogos védelem határait túllépte; ámde a Curia ugy találta, hogy a szorongatott helyzetben lévő súlyosan sérült vádlott, látva azt. hogy a korcsmában jelen voltak a garázdálkodó sértettel szemben védelmére kelni nem merészelnek, ezt a tulhágást megzavarodásból követte el, amiért

Next

/
Oldalképek
Tartalom