Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 18 fogva köteles; nem tévedtek az alsófoku bíróságok amikor kimondották, hogy vádlott, mint a zs.-i tagositási ügyben eljáró földmérő közhivatalnoknak tekintendő. Mit sem változtat ezen álláspont helyességén az a körülmény, hogy a földmérő tevékenysége, intézkedése műszaki és érdemi tekintetben birói felülvizsgálat tárgyát képezi vagy képezheti, mert közhivatalnoki teendőnek minőségét nem szünteti meg az, hogy azt egy más hatóság megváltoztathatja vagy érvényéhez más hatóság hozzájárulása szükséges. De hogy a földmérő az úrbéri eljárásban egyszerű szakértőnek nem tekinthető, mutálja az is, hogy a 30/1909. számú rendelet egyenesen felsorolja, hogy kik a szakértők, akik mint ilyenek alkalmazhatók, a földmérőt azonban nemcsak hogy nem említi, de egyenesen kizárja, hogy a szakértő bizottságnak tagja lehessen s külön intézkedést állapit meg a szakértőkkel szemben s külön a földmérővel szemben. (71., 118., 157., 173. stb. §) De ha a földmérő állandó bírósági szakértőnek tekintendő is, az 1871 : VIII. tcz. 2. §-ának f) pontja szerint akkor is bírósági hivatalnok. A védelemnek az a további érvelése, hogy ha a földmérő közhivatalnoknak volna is tekintendő, vele szemben a Bik.nek a megvesztegetésre vonatkozó részei nem alkalmazhatók, még pedig azért nem, mert a földmérő megvesztegetését a miniszteri rendelet (40/909.) fegyelmi vétségnek minősiti, szintén nem alapos, mert ha a Btk. szempontjából valamely cselekmény bűntett vagy vétség, akkor ezt a miniszteri rendelet fegyelmi vétségnek nem njilvánithatja; az pedig, hogy a miniszteri rendelet fegyelmi vétségnek is nyilvánítja a cselekményt, nem zárja ki, hogy a büntetőtörvény alapján a vádlott felelősségre vonassék. Ami pedig végül azt az érvelést illeti, hogy a Btk. 2. § a alapján az enyhébb intézkedés volna alkalmazandó, a már kifejtettek alapján törvényen alapulónak nem lehetett tekinteni. Alaposnak találta azonban a kir. Curia is a BP. 385. §. 1. b) pontjára fektetett panaszt. A kir. tábla ugyanis abból az okból minősitette a vádlottnak ötrendbeli tettét a Btk. 467. § a szerint, mert a vádlott az által szegte meg kötelességét, hogy az elhelyezéseket itéletellenesen tervezte. Ámde ez a következtetés téves. Már maga az a körülménv, hogy a kir. törvényszék az e tárgyban kelt Ítéletet másként értelmezi, mint a kir. tábla s az előbbi az Ítéletben foglalt rendelkezések szándékos megszegéséi az ítélet tartalmából fel nem ismeri, mig a királyi tábla ellenkező értelmet tulajdonit az Ítéletnek, mutatja azt, hogy az úrbéri ítélet tág magyarázatot enged