Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

14 Büntetőjogi Döntvénytár. kir. lábla tévesen minősítette a vádlottnak ötrendbeli cselekményét bűntetté. Fentartatott továbbá az az alaki semmiségi panasz is, amelyet a védelem a felebbviteli főtárgyalás folyamán érvényesitett. Ezt az utóbbi, valamint a BP. 385. § áriak 1. a) pontjára fektetett semmiségi panaszt azonban a kir. Curia nem találta alaposnak. A védelem ugyanis két tanura hivatkozva, azt a tényt kívánta bizonyítani, hogy vádiolt az általa teljesített külön munkálatokért fogadott el a leiektől díjazást. Minthogy azonban a tényállás ebben a tekintetben teljesen tisztán állott s igy a kir. táblának módjában volt minden aggály nélkül dönteni abban a kérdésben, hogy a vádlott mi czimen és mily czélból követett és fogadott el a felektől díjazást: a kir. táblának az a határozata, amelylyel a bizonyítás kiegészítését el nem rendelte, a törvény szempontjából kifogás alá nem esik. A semmiségi panasz Írásban is indokoltatott s ennek tartalma, valamint a védőnek a felszólalása alapján a BP 385 §-ának 1. a) pontjára fektetett panasznak azért volna alapja, Húrt a vádlott, mint földmérő, közhivatalnoknak nem tekinthető, de ha közhivatalnok volna is, vele szemben.a Btk. 465. § ának rendelkezése nem, hanem csakis a 40/909. számú miniszteri rendelet 25. §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezés volna alkalmazható, amely szerint a vádlott ténykedése fegyelmi vétség tényálladékát meríti ki. A védelem érvelése azonban sikerre vezetőnek nem találtatott. Az ő álláspontja szerint a földmérő egyszerű bírósági szakértő, aki alanya lehet ugyan a Btk. 217. §-a szerinti bűncselekménynek, de nem a Btk. 465. §-ának és 467. § ba ütköző megvesztegetésnek. Ez az álláspont minden irányban téves, a földmérő ugyanis e feladatánál fogva nem puszián valamely szakértelmet igénylő kérdés megvilágositásához járul hozzá tevékenységével s nem is véleményt nyilvánít vagy vilás területek lérmértékének megállapítására vétetik igénybe a tevékenysége, hanem oly igazságszolgáltatási funkczióra használtatik, amely oly szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban van a kiküldött biró teendőivel, hogy az egyik a másik nélkül az úrbéri eljárás során rendszerint el nem járhat. Ez a szoros kapcsolat, valamint az úrbéri eljárás rendén neki juttatott s nagy hatáskört bet öltő szerep, amelynél fogva önálló intézkedési joga is van, őt oly közérdekű cselekmény teljesítésére avatja fel, amely a közhivatalnoki teendőt magában foglalja. Minthogy pedig erre a leendőre különös megbízatásánál