Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

XXXVIII Tartalommutató. 387. §. Lap 56. II. A közvádló a vádlottat kísérlet miatt vádolta s az elsőbirósági Ítélet szerint a vádlott kísérlet miatt ítéltetett el; a közvádló az ítélet ellen sulyositás végett felebbezett. A vád álláspontjából s a perorvoslat bejelentéséből nem lehet kétség az iránt, hogy ez a perorvoslat csakis a büntetés súlyosbítására irányul s igy a cselekménynek a minősítése a vádlott javára jogerőre emelkedvén, az perorvoslat hiányában a vádlott terhére többé meg nem változtatható, tekintet nélkül arra, hogy ez a minősités a törvény szempontjából kifogás alá eshetik-e vagy sem. — III. A vád viszonyát a marasztaló Ítélethez nem csupán a BP. 325. §-a, de a BP. 387. §-a is szabályozza. A szabad minősités lehetősége a kir. táblánál csak akkor van meg s a BP. 325. §-a szerinti eljárást esak akkor veheti igénybe, ha felmentő ítéletet vizsgál felül 91 406. §. 11. A BP.-nak az 521. £-a szerint a járásbíróság előtti eljárásban is alkalmazandó 406. §-a meghatározza a felebbvileli bíróság állal a bizonyítás felvételével megbízott biró teendőit, részletesen szabályozza az általa követendő eljárást és előírja, hogy a kiküldött vagy megbízott biró az elrendelt kiegészítés foganatosítása után jelentését az eijárásról felvett iratok csatolása mellett, a felebbviteli bíróságnak mutatja he, mely az ügyet felülvizsgálat alá veszi. Ezekből a törvényes rendelkezésekből, de a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó megbízás természetéből is folyik, hogy a kiküldött biró hatásköre csak az elrendelt kiegészítés foganatosítására szorítkozik és az ügy érdemének eldöntésére nem terjed ki; a bizonyítás felvételével megbízott biró tehát hatáskörének túllépésével és a törvény megsértésével járt el akkor, mikor az elrendelt kiegészítés foganatosítása helyett az ügy érdemében határozott és az eljárást a különben is hatálytalan vád-elejtés czimén megszüntette. (Határozat a jogegység érdekében) „ 18 142. I. A kiküldött biró azzal, hogy a bizonyitásfelvételre a vádlottat meg nem idézte, oly mulasztást követett el, melyet a BP. 406. §. második bekezdése, nyilvánvalóan a védelem szempontjából, semmiség terhe alatt tilt. Mikor a kir. tábla ezt a mulasztást a bizonyítás ismétlésének elrendelésével nem hozta helyre, megsértette a törvénynek a védelem szempontjából lényeges azt az elvét, mely szerint a főtárgyaláson s az annak kiegészítő részét tevő bizonyitásfelvételen mindenkor alkalmat kell. szolgáltatni a vádlottnak arra, hogy a tanukhoz kérdéseket intézhessen, vallomásaikra észrevételeit megtehesse, általában hogy az őt terhelő bizonyítékkal szemben közvetlenül védekezhessék,.. „ .„. „ 242 430. §. 2. II. A Btk. 93. §-a alkalmazásának mellőzése okából semmiségi panasz nen használható „_ _ „. — 35. Esküdtbirósági ügyekben csak a szoros értelemben vett, vagyis a BP. 42. §-ának 4. és utolsó bekezdése, valamint a 38. §. 2. bekezdésével egybevetett értelme szerint, az a magánvádló élhet semmiségi panaszszal, aki az elsőbirói ítélet hozatala előtt vette át a vád képviseletét. Mikor a koronaügyész a kir. ügyész semmiségi panaszát visszavonta, a Curia a sértettnek a perorvoslathoz való csatlakozás alakjában bejelentett semmiségi panaszát, mint arra nem jogosult által használtat, visz-