Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Tartalommutató. xxxix I.ap 45.1. A Btk. 93. §-ának helytelen alkalmazása okából bejelentett semmiségi panasz a HP. 385. §-ának 1. pontjára alapitottnak vétetett. II. Nincs kellőleg megjelölve az a semmiségi panasz, melyet a vádlott az ítélet ellen azért jelentett be, mert magát ártatlannak érzi; ez a bejelentés ugyanis tartalma szerint, a BF. 384. és 385. §-aiban megjelölt semmiségi okok egyike alá sem vonható, de annak értelmére a vádlott védelméből sem lehet következtetni, mert vádlott lényegében csak a terhére rótt tények tagadásával és más a kir. tábla által valónak el nem fogadott tények állításával védekezik, <>rre pedig egymagában semmiségi okot alapítani nem lehet . _ 69 108.1. A védő a tárgyalás folyamán a bizonyítási eljárás kiegészítésének el nem rendelése miatt a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi okot jelentett be; azt az Ítélet kihirdetésekor kifejezetten fenn nem tartotta ugyan, miután azonban a főtárgyalás! jegyzőkönyv tanúsága szerint a főtárgyalás berekesztése után s a következő ügy tárgyalásának elején bejelentette, hogy csak feledékenységből hagyta ki a fentartás kifejezését, az utólagos nyomban való bejelentés kellő időben megtett gyanánt elfogadtatott .„ . _ .„ _ 187 217.1. A kir. Curia a vádlottnak azt a semmiségi panaszát, hogy «sok a büntetés», arra való tekintettel, hogy büntetése a Btk. 92. §-a alkalmazása nélkül szabatott ki, a BP. 385. §-ának 3. pontjában megjelölt semmiségi ok miatt használtnak tekintette .._ „ _ .„, . _ .„ 364 159. A vádlott a felebbviteli főtárgyaláson védője által képviselve lévén, semmiségi ok az ő érdekében csak ott volt bejelenthető, mihez képest ugy az írásbeli indokokban a védő által emelt panasznak más semmiségi okra való kiterjesztésére, valamint a törvényszéknél történt kihirdetéskor semmiségi panasz használatára már nem volt jogosítva „ .... 272 9. II. A Curia dönti el, vájjon a közhivatalnok a kapott ajándékért megszegte-e hivatali kötelességét .... _ „ _ ... 13 10. Az alsóbiróság által valókul elfogadott tényekből vont következtetéssel a Curia állapitia meg, vájjon a vádlott a testi épségét közvetlenül veszélyeztető közvetlen támadás elhárítása végeit cselekedett-e s hogy tette szükséges volt-e a fenyegető támadás elhárítására. Való ugyan, hogy vádlott a támadást ugy is elháríthatta volna, ha a közvellen közelben álló sértettnek karjába vagy lábába lő és azt ilyképen a további támadásra képtelenné teszi, a vádlott tehát azzal, hogy sértettet előzetes czélzás után főbe lőtte, a jogos védelem határait túllépte; ámde a Curia ugy találta, hogy a szorongatott helyzetben lévő súlyosan sérült vádlott, látva azt, hogy a korcsmában jelen voltak a garázdálkodó sértettel szemben védelmére kelni nem merészelnek, ezt a tulhágást megzavarodásból követte el, amiért a Btk. 79. §-ának végpontja értelmében bűnvádi felelősségre nem vonható _ ._. _ _ _ 16 22. A Curia dönti el, hogy a halóság előtt való rágalmazás vétségével vádolt terhelt vádja valótlannak bizonyult-e ? 37 33. I. A Curia dönti el hamis tanuzás vádja esetén, hogy a vallomás lé431. §. 437. §. nyeges körülményre vonatkozott-e 49