Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 267 kenysége léhát, hogy az ítéletben megnevezett kivándorlókat a magyar határon át gyalogúton kikísérte P—ra, nem esik a szállítás fogalma alá s tette ebből a szempontból, habár megállapittatott, hogy vádlott nem bírt engedéllyel kivándorlók szállítására, az 1909 : II. tcz. 38. §-ában körülirt kivándorlási vétségnek nem minősíthető. Vádlott tevékenysége a szállítás közvetítésének jellegével sem bír, mert a szállítás közvetítése valamely kivándorlási vállalkozóval való állandó összeköttetést, a szállításnak időközönként előlegesen megállapított dijakért való eszközlését tételezi fel; már pedig az, hogy vádlott és az állítólag P—n tartózkodó B. I. nevü ügynök között ilyen összeköttetés létezett és hogy vádlott a kivándorlókat a nevezett ügynökkel történt előzetes megállapodás folytán és az attól nyerendő dijak előleges kikötése alapján kísérte volna ki a határon, nem állapíttatott meg. Ezek szerint vádlott tette a közvetítés czimén sem vonható az 1909 : II. tcz. 38. §-ának rendelkezése alá. Vádlott azáltal, hogy a kivándorlásra nem jogosult, az elsőfokú bíróság ítéletében megnevezett kivándorlókat gyalogutakon kivezette a magyar határon át P—ra, azoknak kalauzolással a kivándorláshoz segédkezet nyújtott; amiből következik, hogy cselekménye más minősítő körülmény hiányában, az 1909:11. tcz. 41. §-ának első bekezdésében meghatározott kivándorlási kihágás tényálladékát állapítaná meg. Minthogy azonban a vádlott terhére eső segédkezések nagy számából, továbbá abból, hogy vádlott a kalauzolásokat díjazásért teljesítette s ezt a foglalkozást saját előadása szerint keresetforrásként űzte, nyilvánvaló, hogy a cselekményt üzletszerűen követte el, tette az 1909 : II. tcz. 41. §-ának második bekezdésében körülirt kivándorlási vétség tényálladékát állapítja meg. Az alsófoku bíróságok ezek szerint tévedtek, midőn a vádlott terhére rótt bűncselekményt az idézett tcz. 38. §-a alá eső vétségnek minősítették ; s minthogy ez a vétség súlyosabb minőségű, mint az ezúttal megállapított vétség, mindkét alsófoku bíróság ítéletének a vádlott terhére megállapított bűncselekmény minősítéséről rendelkező részét a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott, ezen §. utolsó bekezdéséhez képest hivatalból figyelembe vett semmiségi okból, a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisíteni és vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősíteni kellett. A vádlottra kiszabott büntetés, figyelemmel az 1909 : II. tcz. második bekezdésében megállapított büntetési tételre, a változott minősítés daczára, vádlott bünösségi fokával arányban állónak találtatott.