Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

266 Büntetőjogi Döntvénytár. hogy vádlott a kalauzolásokat díjazásért teljesítette s ezt a foglalkozást saját előadása szerint keresetforrásként űzte, nyilvánvaló, hogy a vádlott a cselekményt üzletszerűen követte el. (1909: II. tcz. M. §. második bekezdés.) (Ouria 1913 június 4. 4148/1913. sz. a. 1. Bt.) A kir. Ouria: Mindkét alsófoku bíróság ítéletének a vádlott terhére megállapított bűncselekmény minősítéséről rendelkező része a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt, ezen §. utolsó bekezdéséhez képest hivatalból figyelembe vett semniiségi okból a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik; vádlott M. J. az 1909 : II. tcz. 41. §-ának második bekezdése alá eső kivándorlási vétségben nyilvánittatik bűnösnek és a vádlott ellen a kir. tábla Ítéletében főbüntetéskép megállapított fogházbüntetés, valamint a kir. törvényszék Ítéletében mellékbüntetéskép megállapított pénzbüntetés, úgyszintén a hivatalvesztésből és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből álló mellékbüntetés az 1909 : II. tcz. 41. és 47. §-ai alapján tekintetik kiszabottnak. Az alsófoku bíróságok ítéleteinek egyéb rendelkezései érintetlenül hagyatnak. A közvádló semmiségi panasza fölött a határozat hozása mellőztetik. indokok: A kir. törvényszék megállapította s ezt a megállapítást a kir. tábla is magáévá tette, hogy vádlott az Ítéletben megnevezett, az 1909 : II. tcz. 2. §-ának a) és b) pontjaiban megjelölt korlátozásnak alávetett s ennélfogva kivándorlásra nem jogosult 15 kivándorlót különböző alkalmakkor, részint egyenként, részint több egyénből álló csoportokban, különböző időben és különböző helyekről gyalogutakon kikísérte a magyar határon át P—ra (Galicziába) és itt azokat Amerikába leendő szállítás végett, a szállításra belügyminiszteri engedéllyel nem bíró B. I. nevü ügynöknek adta át. Mindkét alsófoku bíróság vádlottnak jelzett tevékenységében kivándorlók szállítását, illetve ily szállítás közvetítését ismervén fel, vádlott tettét arra való tekintettel, hogy vádlott kivándorlók szállítására nem bírt engedéllyel, az 1909 : II. tcz. 38. §-a alá eső kivándorlási vétségnek minősítette és vádlottat ezen az alapon büntette. Ámde ez a felfogás téves. A szállítás az illetőknek a szokásos közlekedési eszközök igénybevételével való továbbítását jelenti; vádlottnak az a tevé-