Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 263 alkalmazásával két napi fogházra, mint főbüntetésre és egy évi tartamra hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre Ítéltetik, Gy. István vádlott pedig a terhére rótt vád alól a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentetik, a bűnügyi költségek egyetemleges megtérítésére telt köteleztetése pedig megszünteltetik. A Gy. Zsiva vádlott és érdekében a közvédő által bejelentett semmiségi panaszok elntasittatnak. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen a kir. főügyész Gy. Zsiva vádlott terhére a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján, továbbá mind a két vádlott és a közvédő mindkét vádlott érdekében, végre Gy. István vádlott védője a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszokat. A kir. főügyész által bejelentett s a koronaügyész által fentartolt perorvoslat alapos. Gy. Zsiva vádlottnak abban a tényében ugyan, hogy a mezőőrök által tilosban talált juhait, azok behajtásának meggátlása czéljából széjjel terelte, a kir. Curia sem ismeri fel a Btk. 165. §-ában meghatározott bűncselekménynek a személy elleni erőszakban megnyilvánuló egyik tényálladéki elemét. Az alsóbbfoku bíróságok azonban azt a tényt is valónak fogadták el, hogy a nevezett vádlott a bárányt, melyet a mezőőrök zálogként elvinni szándékoztak, megfogta, azt elvinni nem engedte és a mezőőrök kezeiből addig húzta vissza, amig azt eleresztették. E tényállás szerint ennélfogva vádlott erőt fejtett ki a bárány megtarthatása czéljából. Minthogy pedig vádlott szándéka a mezőőröknek a bárány elvitelében való megakadályozására irányult, vádlottnak a mezőőrökre közvetve ható ez az erőkifejtése a Btk. 165. §-ában meghatározott cselekménynek egyik alkotó-elemét képező erőszak fogalmát kimeriti. Ez okból az alsóbbfoku bíróságok ítéleteinek Gy. Zsiva vádlott cselekménye minősítéséről rendelkező részeit megsemmisíteni és e tekintetben a törvénynek megfelelő Ítéletet kellett hozni. A nevezett vádlott büntetésének kiszabásánál felhevült kedélyállapota és a kifejtett erőszaknak kisebb foka a Btk. 92. §-ának alkalmazására indokul szolgáltak. A nevezett vádlott és érdekében a közvédő által bejelentett semmiségi panaszok a felhozottakból folyólag alaptalanok lévén, a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasitandók voltak. A Gy. István vádlott és védője, valamint ugyanezen vádlott érdekében a közvédő által bejelenlett semmiségi panaszok azonban alaposak. Ugyanis az alsóbiróság a nevezett vádlottat illetőleg azt a tényt fogadták el valónak, hogy amidőn a mezőőrök Gy. Zsivának tilosban talált juhait hajtották, Gy. István vádlott a mezőőrök felé futott és botjával mérgesen többször a földre csapva, azt