Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

254 Büntetőjogi Döntvénytár. nélkül, hogy a külföldi bíróság vádlottat bukása miatt az ott folyamatba tett bűnvádi eljárás utján el is Ítélte, illetve az ott kiszabott büntetés végre is hajtatott. (Btk. 5. §-a). Különben a kir. táblának ténymegállapítása szerint a pécsi kir. törvényszék mint csődbíróság, a vádlott belföldi ingóságainak a külföldön folytatott csődtömegébe való bevonását illetőleg azoknak kiadását is megtagadta, vádlott pedig a külföldi büntetőbíróság ítéletével az ott elkövetett a jelen perben megállapított cselekményeket nem is érintő s részben a büntetendő vagyonbukáshoz nem is tartozó cselekménye miatt ítéltetett el s ezekért • szabatott reá büntetés. A minden irányban alaptalannak talált semmiségi panaszt tehát a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében el kellelt utasítani. 147. Felmentés a magzatelhajtás vádja alul azon az alapon (BP. 385. §. 1. a) pont), hogy a beállott elvetélés és vádlottnak azon cselekménye között, hogy a terhes nőnek mintegy kétdecziliter anyalevélfőzetet adott be, az okozati összefüggést megállapíthatónak nem találta. (Ouria 1913 április 15. 2844/1913. sz. a. I. Bt.) A kir. Ouria: Mindkét alsófoku bíróság ítéletének M. Teréz és M. Györgyné, szül. K. Anna vádlottakra vonatkozó részét a BP. 385. §-ának 1. a) pontjában megállapított semmiségi okból megsemmisíti és mindkét vádlottat a magzatelhajtás bűntettének vádja alól a BP. 326. §-ának 1. pontja értelmében telmeuti; a bűnügyi költséget pedig az államkincstár terheire rója. Indokok: M. Teréz vádlott védője a kir. tábla Ítéletét a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján főleg azért támadta meg semmiségi panasszal, mert vádlott cselekménye és a M. Györgyné, szül. H. Annán beállolt elvetélés között nincs meg az okozati összefüggés, amennyiben M. Teréz bizonyított cselekménye a magzatelhajtásra nem volt alkalmas és az elvetélésiiek ennek folytán egyéb okból kellet bekövetkezni. Ezt a panaszt a kir. Curia alaposnak találta, mert a kir. tábla által valóknak elfogadott tények szerint M. Teréz azáltal követte el a magzatelhajtást, hogy M. Györgynének mintegy két decziliter mennyiségű anyalevélfőzetet adolt be, amire az elvetélés rövid idő múlva bekövetkezett.