Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

204 Büntetőjogi Döntvénytár. A budapesti kir. büntetőjárásbiróság a fent előadott tényállást a kihallgatott tanuk vallomásai alapján megállapította és abból azt a következtetést vonta le, hogy K. J. a B. és C. berlini czég védjegyével ellátott festékárut jogosan szerezvén meg, azt jogosan elárusította és hogy J. A. vádlott annak továbbeladásával védjegybitorlási kihágást nem követett el. Ehhez képest a kir. járásbíróság 1908. évi május hó 6-án 1907. B. I. 1573/12. szám alatt hozott Ítéletével J. A. vádlottat az 1895. évi XLI. tcz. 8. §-ában meghatározott védjegybitorlás kihágása miatt ellene emelt vád alól a BP. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentette. W. B. magánvádló képviselőjének ezen Ítélet ellen közbevetett felebbezésére a budapesti kir. büntetőtörvényszék 1908. évi július hó 14-én 38,481. szám alatt hozott jogerős másodfokú ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyta. A koronaügyész a vádlott felmentését törvénysértőnek nyilvánítja azért, mert szerinte a forgalomba hozott árunak másnak kizárólagos használati jogát képező védjeggyel jogtalanul történi ellátása, mini az 1895. évi XLI. tcz. 8. §-ába ütköző kihágásnak egyik tényálladéki eleme, mindazokban az esetekben forog fenn, amikor a forgalomba hozott vagy eladott áru nem attól származik, aki annak az oltalmazott védjeggyel ellátására a belajstromozás alapján kizárólag jogosítva van, továbbá azért, mert a bíróságnak a jelen esetben azt kellett volna vizsgálnia, vájjon J. A. tudomással birt-e arról, hogy az általa forgalomba hozott árunemre W. B. czégnek Magyarországon kizárólagos használati joga van és vádlott csak annak megállapítása esetén letl volna a vád alól felmenthető, hogy az emiitett körülményről nem bírt tudomással. Ámde ez az érvelés téves. A védjegybitorlás kihágásának egyik lényeges ismérvét képező «jogtalanság» nem az árunak kitől származására, hanem annak más kizárólagos használati jogát képező védjeggyel jogtalanul történt ellátására vonatkozik. A jelen esetben az alsófoku bíróságok vádlottat azért mentették fel a vád alól, mert a jelzett jogtalanság kelléke hiányzott, amennyiben megállapítottnak vették, hogy K. J. által még az 1890. évben, vagyis 10 évvel a «medve» védjegynek a panaszló czég részére 1900. évi augusztus hó 13-án történt belajstromozása előtt a «B. és C.» berlini czégtől vásárolt és Magyarországba behozott festékárut tartalmazó tokocskák nem jogtalanul voltak az akkor az eladó czég használati jogát képezett, a panaszló czég részére utóbb belajstromozotial azonos védjeggyel ellátva ; vádlott tehát ezen áru forgalombahozatalával kihágást nem követhetett el.