Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

170 Büntetőjogi Döntvénytár. indokok: A kir. tábla Ítélete ellen semmiségi panasszal élnek: 1. A kir. főügyész a T. Péter vádlott terhére a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján: mert cselekménye tévesen nem minősíttetett közokirathamisitás bűntettének; 2. T. Péter vádlott és védője a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján a bizonyítás kiegészítésének mellőzése miatt és a BP. 385. §-ának 1. a) pontja czimén : mert a vádlott terhére megálla­pított tett bűncselekmény tényálladékát meg nem valósítja. Ez az utóbbi panasz arra való tekintettel, hogy a védő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, az ebben az ítéletben kifejtett álláspont szerint azért tekintetett használtnak, mert a vád tárgyi alapját képező okirat tökéletlen formája miatt a bizonyításra alkalmatlan eszköz volt. A vádlott védőjének semmiségi panaszát azonban mint alap­talant, a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében \issza kellett utasítani. Az alaki semmiségi ok miatt használt panaszt illetően azért, mert T. Péter vádlott nem is védekezett azzal, hogy szülei őt nevüknek aláírására felhatalmazták volna és különben is a kir. törvényszék elölt megtartott főtárgyaláson kihallgatott szülők val­lomásából kilünik, hogy ők nem hatalmazták fel a vádlottat nevük­nek a biztosítási okiratra való aláírására, mihez képest a bizo­nyítás kiegészítésétől a már megszerzett bizonyítékokkal szemben eredmény nem várhaló. A BP. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett panasznak pedig azért nincs alapja, mert a valókuak elfogadott tények szerint a kérdéses okirat, miről egyébként a kir. Curia az okiratnak a mai tárgyaláson való megtekintése alapján is meggyőződött, ugy tar­talmilag, mint formailag a megtévesztésre alkalmas eszköz. Ellenben a kir. főügyésznek a koronaügyész által fentartott semmiségi panasza alapos. A kir. táblának ténymegállapítása szerint ugyanis T. Péter vádlott egy ((hitelbiztosítéki okirat)) czimü valótlan tartalmú ok­iratot készített és erre szüleinek, T. Juon lui Kosztán és ennek neje, L. Avipia, mint adósoknak a nevét ezeknek felhatalmazása nélkül aláirta, azután pedig annak az igazolásául, hogy az ok­iratot T. Juon és neje írták alá és a lekötött birtokot tényleg ezek birtokolják, egy községi bizonyítványt vezetett vagy vezet­tetett ama okiratra és a szöveg alá a községi biró és jegyző alá­írását, nemkülönben a községi pecsétet reáhamisitotta vagy hami­siitatta és ezt az okiratot dr. B. Miklós kolozsvári ügyvédhez, mint az általános bank és takarékpénztár r. t. ügyészéhez abból a czélból nyújtotta be, hogy az azt viszont az intézet igazgató-

Next

/
Oldalképek
Tartalom