Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

160 Büntetőjogi, Döntvénytár. 91. A Btk. 392. §-a szerint minősül vádlottnak az a tette, hogy hamis gyógyszerész-oklevelet készített, s azt arra használta fel, hogy ezen hamis közokirattal igazolt magasabb szakképzettségének megfelelő, és nagyobb javadalmazással járó gyógyszerészsegédi álláshoz jusson, amit el is ért. (Ouria 1913 január 22. 567/913. sz. a. IV. Bt.) A kir. Ouria: Mindkét alsóbiróság ítéletét megsemmisíti, a vádlott terhére megállapított közokirathamisitást a Btk. 391. és 392. §-beli közokirathamisitás bűntettének minősiti, s ezért, s a terhére lévő többi bűncselekményekért összbünletésül öt évi fegyházra itéli. Indokok: Vádlott, aki gyógyszerészsegéd, de oklevéllel nem bír, hamis gyógyszerész oklevelet készített, s azt arra használta fel, hogy ezen hamis közokirattal igazolt magasabb szakképzettségének megfelelő és nagyobb javadalmazással járó gyógyszerészscgédi álláshoz jusson, amit el is ért. Tévedett tehát a kir. tábla, amidőn a közokirathamisitást nem a Btk. 392. §-a szerint minősítette, mert vádlott azért készített hamis közokiratot, hogy ennek felhasználásával nagyobb fizetést biztosítson magának, ebben a tudatos cselekményben pedig a jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányzott szándék benfoglaltatik, ennélfogva a rendelkező rész értelmében kellett ítéletet hozni. ¥ ¥ = V. ö. Curia 2697/1909. (BDtár III. k., 189.), 3158/191-2 (BDtár VI., 118). 92. Ez a nyilatkozat: «a főszolgabíró olyan egyén, akinek sejtelme sincs arról, hogy a törvény mit enged meg nekh, nem tény állítás, hanem csupán becsmérlő bírálat. (Ouria 1913 márczius 17. 2051/1913. I. Bt.)