Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 141 Ugyanis a másodbiróság az elsőbiróság ténymegállapítását elfogadván, valónak azt állapította meg, hogy S. István, V. István és I). András vádlottak elhatározták, miszerint a szolgálatadójuk tulajdonát képező s a nevezett vádlottak által Sz. Fereucz róm. katli. lelkész istállójába befuvarozott termények egy részét az elzárt istállóból el fogják lopni; továbbá, hogy e tervüket D. János negyedrendű vádlottal előzőleg közölték, aki kijelentette előttük, hogy csak hozzák el a terményeket, azokat megfogja venni; S. István és nevezett két társa ezután a bezárt istálló beszögezett ablakdeszkáit lefeszítette, V. István az ablakon át az istállóba bemászott, onnan három darab zsákban, összesen 109 K SS íiII. értékű terményt társainak az ablakon át kiadott, s azt mindhárom vádlott még ugyanazon éjjel, két óra tájban D. János vádlotthoz elvitte, ki a termények szerzési módját tudva, azokat tőlük 3 K 60 fillérért megvette. E lények pedig D. János vádlott terhére nem az orgazdaságnak, de a lopásban való bünsegédi bünrészességnek alkotó elemeit valósítják meg. Ugyanis az orgazdaság, éppúgy mint a bűnpártolás, egy már megelőzőleg befejezett bűncselekményt tételez fel, s az orgazda és bűnpártoló büntetendő cselekménye s illetve annak elkövetése csak a megelőző bűncselekmény teljes bevégzése után veheti kezdetét, s e bűncselekményeknek a bünsegédi bűnrészességgel gyakran elmosódó határát éppen a tett elkövetésére vonatkozó előzetes egyetértés képezi s illetve teszi felismerhetővé. S. István, V. István és D. András között egyrészről és D. János között másrészről uem az a hallgatólagos esetleg kifejezett egyetértés forgott fenn, hosiy D. János a S. Sándor és társai által ismeretlen egyének kárára, előre meg nem határozott időben, helyen és módon elkövetendő lopásokból eredő és előre meg nem határozott minőségű ingó dolgokat íog tőlük megvenni, hanem arra beszéltek össze, hogy nevezettek a szolgálatadójuk tulajdonát képező, a róm. kath. plébános bezárt istállójában elhelyezett gazdasági terményeket fogják lopás utján megszerezni, s azokat D. János tőlük megveszi; itt meghatározott lopás elkövetésére és az abból eredő haszon biztosítására volt a vádlottak között megelőző egyetértő megállapodás, D. János tehát e lopás elkövetését pszichikai közreműködése által elősegítvén, ezáltal a lopás bűncselekményében, a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti bünsegédi minőségben vált bűnössé, tévedtek ennélfogva az alsóbiróságok abban, hogy D. János cselekményét orgazdaságnak minősítették, miért is a közvádló semmiségi panaszának e részben helyt adva, az alsóbirósági ítéleteknek D. János cselekményének minősítésére vonatkozó részét a BP. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott