Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

140 Büntetőjogi Döntvénytár. elkövetését pszichikai közreműködése által elősegítette. (Ouria 1913 márczius 5. 1722/1913. sz. a. IV. Bt.) A kir. Ouria: A közvédőnek, valamint D. János vádlottnak és védőjének semmiségi panasza elutasittatik. Ellenben a közvádló semmiségi panaszának a BP. 385. §. 1. b) pontjára fektetett része alaposnak találtatván, mindkét alsóbíróság ítéletének a D. János vádlott cselekményének minősítésére vonatkozó része a BP. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmiségi okból a BP. 437. §. harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik és D. János vádlottnak az elsőbirósági ítéletben részletezett cselekménye az orgazdaság vétsége helyett a Btk. 333. §-ába ütköző, a Btk 336. §. 3. és 7. pontja és a Btk. 20. §-ának rendelkezéséhez képest minősülő lopás vétségében a Btk. 69. §. 2. pontja szerint való bünrészességnek minősíttetik és az e vádlottra kiszabott két hónapi fogházbüntetés a BN. 49. §. első bekezdésének első büntetési télele s a Btk. 69. §. 2. pontja alapján kiszabottnak tekintetik. A másodbiróság ítélete egyéb részeiben érintetlenül hagyatik. A közvádlónak a BP. 385 §. 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panasza tárgytalannak vételik Indokok: A másodbiróság Ítélete ellen a közvádló a BP. 385. §. 1. b) és 3. pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert D. János vádlott ama ténye, hogy a teltesekkel megelőzőleg egy etértett a lopási cselekményből származó haszon biztosítására, a Blk. 69. §. 2. pontja szerinti bünsegédi minőségét állapítja meg s ennek daczára cselekménye tévesen orgazdaságnak minősittetett. A közvédő, D. János vádlott és védője pedig a BP. 385. §. 1. c) pontja alapján azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert D. János vádlott beszámithatóságot kizáró részeg állapota meg nem állapíttatott. A közvédő D. János és védőjének semmiségi panasza alaptalan. Ugyanis a kir. tábla által valónak elfogadott tényekből a kir. Curia is azt a következtetést vonja le, hogy D. János vádlott ittassága a cselekmény elkövetése idején nem volt olyfokn, hogy e miatt öntudatlan állapotban lelt volna, nem tévedett tehát a másodbiróság abban, hogy a Btk. 76. § át javára nem alkalmazta. Ezeket a semmiségi panaszokat ennélfogva mint alaptalanokat, a BP. 437. §. negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani. Ellenben a közvádlónak a BP. 385. §. 1. b) pontjára fektetett semmiségi panasza alapos.