Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. bálya, mely szerint ;izon külföldi, kinek czége az országban bejegyezve nincs, az 1890:11. tez. és a fenlidézelt lörvényczikk alapján jogait csak az olt megjelölt fellétel teljesítése esetén érvényesítheti, a sértett felet a magáninditvány előterjesztése és a vád képviselete tekintetében illető, az emiitett törvényekben intézkedés tárgyává nem is telt jogokra nem vonalkozhatik, azokat nem érintheti. Az 1890:11. tcz. II. fejezetében határozza meg azokat a feltételeket, melyek teljesítésével valamely \édjegy kizárólagos használati joga biztositható, valamint azokat n módokat, melyek alkalmazásával valamely védjegynek másra való átíratása, illetőleg annak törlése eszközölhető. Ezeket a rendelkezéseket az 1895: XLI. tcz. 3—7. §-ai részben módosítják és ezek között foglal helyet a külföldi czégre vonatkozóan a fent jelzett korlátozási felállító 5. §. is, amiből nyilvánvaló, hogy ez a korlátozás csak azokra a jogokra vonatkoztatható, melyek a belföldi czéget a védjegy kizárólagos használati jogának megszerzése, annak másra való átíratása, illetőleg törlésének eszközlése tekintetében az 1890:11. tcz. és 1895: XLI. tcz. alapján illetik. Kitűnik ez egyébként az 1895: XLI. tcz. 5. §-ának utolsó bekezdéséből is, mely a kérdéses feltétel teljesítésének elmulasztásához azt a jogkövetkezményt köti, hogy a védjegy törlésére irányuló kérelem fölött a védjegy tulajdonosának meghallgatása nélkül is hozható határozat; valamint a kereskedelemügyi m. kir. miniszter állal 1907. évi deczember hó 31-én 108,152. szám alatt kibocsátott rendelet 8. pontjából, mely hivatkozással az 1895: XLI. tcz. 5. $ ra azt rendeli, hogy külföldiek védjegyei mindaddig be nem lajstromozhatók, mig tulajdonosaik hazánkban igazolt képviselőt nem neveznek. Á jelen esetben a magánvádlóként fellépett külföldi czégnek Magyarországon lakó meghatalmazott képviselője az ítéletek megállapítása szerint, a védjegylajstromba már a feljelentések tételekor be volt jegyezve; az pedig, hogy a feljelentéseken és a bünperben nem a bejegyzett meghatalmazott szerepelt, mint a magánvádló képviselője, annál kevésbbé szolgálhatott indokul a fellépési jogosultság megtagadására, mert a bünperben eljáró képviselőnek a védjegylajstromba bejegyzett meghatalmazottal való azonosságát a törvény nem kívánja. Ezek szerint a magánvádlóként fellépett külföldi czég, mint sértett (BP. 13. §-a) a Btk. 113. §-a értelmében jogosítva volt a magáninditvány előterjesztésére, valamint a BP. 41. és 47. §-aihoz képest jogosítva volt arra is, hogy az eljárás tárgyává tett védjegybitorlás kihágása miatt, mint íőmagánvádló fellépjen és