Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

128 Büntetőjogi Döntvénytár. 76. A felbujtó az elkövet étinél súlyosabb bűncselekmény miatt nem vonható felelősségre. Minthogy a tettes az esküdtbíróság Ítélete szerint a szándékos emberölés kísérletét követte el, ennélfogva a felbujtó csakis e bűntettben lehet részes. (Curia 1911 szeptember 27. 6433/1911. sz. a.) A kir. Curia: Özv. P. Istvánná vádlott védőjének a BP. 38o. §-ának a) pontjára alapított semmiségi panasza visszautasittatik, a kir. ügyész semmiségi panasza pedig elutasittatik. Indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen a kir. ügyész özv. P. ístvánné vádlottat illetően a minősítés miatt a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján azért használ semmiségi panaszt, mert ennek a vádlottnak a cselekménye nem minősiltetett gyilkosság kísérletének ; özv. P. ístvánné védője pedig a BP. 385. § ának 1. a) pontjára való hivatkozással, de egyébkent minden indokolás vagy magyarázat nélkül jelentett be semmiségi panaszt. A védő perorvoslatát a semmiségi ok meg nem jelölése miatt vissza kellelt utasítani, mert a törvényhelyre való puszta hivatkozással az az állítólagos jogsérelem, mely a BP. 385. §-ának 1. a) pontja szerinti panasznak a tárgyát képezhetné, megjelölve nincs, és mert ilyen sérelem a védekezésből sem ismerhető fel. A kir. ügyész perorvoslata alaptalannak találtatott, mert a Btk. 69. §-ában foglalt rendelkezésből, mely szerint a felbujtó a véghezvitt vagy megkísérelt bűncselekményben válik bűnössé, következik, hogy a felbujtó az elkövetettnél súlyosabb bűncselekmény miatt nem vonható felelősségre. Minthogy pedig a jelen esetben B. György első vádlott mint lettes az esküdtbíróság Ítélete szerint a szándékos emberölés kísérletét követte el, ennélfogva az eljárt kir. törvényszék nem tévedett a törvény alkalma zásában, amidőn özv. P. ístvánné vádlottat mint felbujtót ugyancsak a most megjelölt cselekményben, nem pedig a gyilkosság kísérletében mondotta ki bűnösnek.