Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)
Büntetőjogi Döntvénytár. 121 egészben hozzájárult volna: a szemérem elleni erőszak mellett anyagi halmazatban súlyos testi sértés meg nem ál lapítható. (Ouria 1913 febr. 5. 886/913. sz. a.) A kir. Ouria: A vádlott semmiségi panasza visszautasittatik, azonban a kir. Ítélőtábla Ítéletének az a része, mely szerint a vádioltat egyrendbeli, a Btk. 301. és 302. §-aiba ütköző és a többi cselekményekkel anyagi halmazatban levő súlyos testi sértés vétségében is bűnösnek mondta ki s emialt ellene mellékbüntetésül egy napi börtönre átváltoztatandó 10 K pénzbüntetést is szabott ki, a Btk. 385. §. 1. b) pontjában megjelölt s az idézett szakasz végbekezdése alapján hivatalból figyelembe vett semmiségi okból megsemmisíttetik és Sz. Attila vádlott az ellene súlyos testi sértés vétsége miau emelt vád alól fölmentetik, egyszersmind ezzel kapcsolatban, de a kir. főügyész semmiségi panasza folytán is mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének a vádlott szabadságvesztési főbüntetéséről rendelkező része a BP. 385. §. 3. pontjában megjelölt semmiségi okból megsemmisíttetik, és Sz. Attila vádlott, a Btk. 96., 99. §§., 235. §. első bekezdés második tétele és 91. §-a alapján szabadságvesztési összfőbüntetésül az ítélet foganatbavételélől számítandó öt évi fegyházra Ítéltetik, melyből azonban 1912. évi márczius hó 26-ától a mai napig terjedő vizsgálati fogsága állnl tiz hónap és nyolcz nap, a Btk. 94. §-a alapján kitöltöttnek vétetik. indokok: A kir. tábla Ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett a kir. főügyész helyettese, a BP. 385. §. 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt, továbbá a kir. törvényszék előtt a vádlott a BP. 385. §. 1. a) pontja alapján, közelebbi meghatározás nélkül. A vádlott bejelentésében az az anyagi jogi tévedés vagy sérelem, melyre a semmiségi okot alapítja, a BP. 430. és 390. §-ai ellenére semmikép sincs megjelölve, de erre a megelőző védelme sem nyújt alapot, mert egészben csak a terhére rótt tényeket tagadta, ennélfogva a kellő megjelölés nélkül használt, amennyiben pedig a valónak elfogadott tényállás ellen irányulna, a BP. 437. §. első bekezdésében a törvény állal kirótt semmiségi panasza a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése alapján utasíttatott vissza. Az L Julis sérelmére fönnforgó súlyos testi sértésre nézve a kir. tábla is a kir. törvényszékkel egyezően valónak fogadia el, hogy ezt a vádlott azzal a fajtalanságot tartalmazó cselekményével okozta, mely szerint ujját a sértettnek nemi részébe nyom-