Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

1-20 Büntetőjogi Döntvénytár. telent, a kir. tábla az Ítéletében fölhozott megfelelő indokai alapján helyesen utasította el, ennélfogva a vádlott és védője által a BP. 384. §-ának 9. pontjára fektetett semmiségi panasz alaptalan. A betegséggel való fertőztetésre nézve a kir. tábla egyezően a kir. törvényszékkel, valónak fogadta el azt, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése idején hugycsőtakár fertőző nemi betegségben szenvedett és ezt tudta is; ebből következik, hogy a nemi fertőztetés lehetőségét a cselekmény elkövetésekor számba kellett vennie mint nagyon is nyilvánvaló eshetőséget, de ez őt a cselekménytől vissza nem tartotta, ezzel nem törődött, tehát akaratába (dolus eventualis) ezt az eshetőséget is belefoglalta. Tekintve, hogy az ily módon történt megfertőzés sem az erőszaknak, sem a nemi közösülésnek tényálladékához nem tartozik, s attól egészen külön áll, a sértettnek ily módon okozott egészségháboritása az erőszakos nemi közösüléssel nem eszmei, hanem anyagi halmazaiban álló súlyos testi sértés bűntettének a tényálladékát teljesen kimeríti, minthogy azonban ezt a vádlott hátrányára hivatalból figyelembe venni nem lehet, a kir. főügyész pedig csakis az eszmei halmazat megállapításának elmulasztása miatt, holott ez meg nem állapitható, használt semmiségi panaszt, ezért azt a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése alapján el kellett utasítani. Végül a kir. tábla ítéletében helyesen méltányolt enyhítő és súlyosító körülmények között az enyhítők egyátalán nincsenek olyan túlsúlyban, hogy ez a Blk. 92. §-ának alkalmazására alapul szolgálhatna, a vádlott és a védő semmiségi panaszának a BP. 385. § ának 3. pontjára fektetett része tehát szintén alaptalan lévén, ez úgymint az alaki okra utaló panaszok a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt. 71. Minthogy a súlyos testi sértést a vádlott azzal a fajtalanságot tartalmazó cselekményével okozta, mely szerint ujját a sértettnek nemi részébe nyomkodta, ekként a vádlottnak ez a cselekménye magával a szemérem elleni erőszakot megállapító fajtalansági cselekmény nyel teljesen azonos és azon kivül semmi más önállóan ható külön ok nincs, mely a vádlott tudtával és külön, habár csak eventuális akaratával a testi sértés okozásához részben vagy