Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. volt, tekintet nélkül arra, hogy ez a minősítés a törvény szempontjából kifogás alá eshetik-e vagy sem. Mit sem változtat ezen álláspont helyességén az a körülmény, hogy a kir. tábla a BP. 325. §. harmadik bekezdése alapján eljárva, alkalmat nyújtott a további előkészítést nem igénylő védelemre, mert igaz ugyan, hogy a BP. 418. §-a értelmében a BP. XVIII. fejezete, amennyiben a törvény eltéréseket nem tartalmaz, a felebbviteli főtárgyalásra is alkalmazandó, ámde a vád viszonyát a marasztaló Ítélethez már nem csupán a BP. 325. §-a, de a BP. 387. §-a is szabályozza, amely szerint a kir. tábla a tettazonosság keretén belül csak akkor minősíthet súlyosabban, ha a minősítés a vádlott terhére meg van felebbezve. A szabad minősítés lehetősége a kir. táblánál csak akkor van meg s a BP. 325. §-a szerinti eljárást csak akkor veheti igénybe, ha felmentő ítéletet vizsgál felül. Minthogy pedig ezeknek az eseteknek egyike sem forgott fenn: a kir. tábla csakis hatáskörének túllépésével minősíthette a vádlott cselekményét súlyosabban. Ebből kifolyóan a megsemmisítést a BP. 384. §-ának 4. pontja alapján hivatalból kellett kimondani s az elsőfokú bíróság Ítéletének megfelelő minősítését visszaállítani. A büntetés kiszabásánál a kir. Curia elfogadta azt az enyhítő körülményt, valamint azokat a súlyosító körülményeket, amelyeket a kir. tábla is mérlegelt s ezeknek figyelembe vétele mellett a rendelkező részben kiszabott büntetést megfelelőnek találta. Minthogy pedig a vádlott 1912. évi április hó 13. óta előzetes letartóztatásban illetve vizsgálati fogságban, van s igy a Btk. 94. §-a alapján ezzel a reá kiszabott fő- és mellékbüntetést kitöltötte, szabadlábra helyezése elrendelendő volt. A tett intézkedés lolytán a BP. 385. §-ának 1. b) pontjára fektetett semmiségi panasz, valamint uj Ítélet hozatala következtében, a BP. 385. §. harmadik pontjára fektetett panasz felülvizsgálata tárgytalanná vált. * * = Curia: 3312/1908: A BP. 325. §-ának második bekezdésében foglalt szabály minden megszorítás nélkül csupán az elsőbiróság iléletének meghozatalnál alkalmazható; a felebbviteli eljárás során csak akkor, ha a felülvizsgálat tárgya felmentő ítélet vagy ha a minősítés kérdésében is használtatott perorvoslat a vádlott terhére. A felülvizsgáló bíróság a bűnösséget megállapító elsőbírósági ítélet felülvizsgálatánál, a minősítést illetien, arra irányuló s a vádlott terhére használt perorvoslat hiányában csak akkor nincs kötve, ha a szerinte helyes minősítés enyhébb az elsőbirósági minősítésnél. Ellenesetben csak az indokolásban fejtheti ki saját nézetét. (BDlár II. k., 190.)