Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 93 Erre az okra fektetelt panasz azonban alaptalannak találtatott, mert az a körülmény, hogy a vádlott a nevezett államtitkárral szóbelileg érinlkezett-e és milyen irányban, a vádlott cselekményének elbírálásánál teljesen közömbös, miután csak az a kérdés, hogy vádlott a megtartott felolvasás alkalmával követett-e el bűncselekményt vagy sem ? Már pedig J. államtitkár a felolvasáson jelen nem lévén, e tekintetben felvilágosítást nem is nyújthatott volna. A BP. 385. §-ának \. a) pontjára fektetett panasz pedig, a védekezési álláspontot tekintve, arra az okra van alapítva, hogy a vádlottnak éppen az volt a czélja a felolvasások megtartásával, hogy a magyar honosokat az Amerikába való kivándorlástól visszatartsa, nem pedig az, hogy oda való kivándorlásra csábítsa. De különben a fővárosi közönség, amely a felolvasáson megjelent, nem is alkalmas arra, hogy a kivándorlásra való csábítás nála eredménynyel járjon. Erre az okra fektetett panasz szintén alaptalan, mert a kir. tábla az általa valóknak elfogadott tényekből helyesen következtetelt arra, hogy a vádlott egyenesen azzal a czé'zattal jött Magyarországba, hogy Oregon-állam részére földmives bevándorlókat szerezzen és az a felolvasás, amelyet itt Budapesten kezdett és vetített képek bemutatásával kisért, ennek a czélnak a megvalósítására szolgált. Az pedig, hogy a felolvasáson jelen voltakra a vádlott tevékenysége hatást nem gyakorolt és nem gyakorolhatott, a törvény szempontjából közömbös, mert a törvény a csábítás elkövetését bünteti s nem teszi függővé a bűnösséget attól, hogy annak volt-e eredménye vagy sem, valamint attól sem, hogy a véletlenül jelen voltakra hatást nem is gyakorolhatott, mert a gyülekezeten szóval elkövetett kivándorlásra való csábitásnak a veszélyessége nem pusztán abban áll, hogy a jelenlévőkben a kivándorlásra való készséget felköltse, hanem abban i?, hogy a nagyobb tömeg előtt elmondott beszéd tartalma tovább terjesztetvén, arról más jelen nem voltak is tudomást szerezhetnek, akikre a csábitásnak hatása lehet. A kir. tábla Ítéletének az a része azonban, amelylyel a vádlott cselekményének minősitését súlyosbította, hivatalból volt megsemmisítendő. A kir. ügyész ugyanis a vádlottat kísérlet miatt vádolta s az elsőbirósági itélet szerint a vádlott kísérlet miatt Ítéltetett el. A kir. ügyész az iiélet ellen súlyosbítás végett felebbezett. A vád álláspontjából s a perorvoslat bejelentéséből ezek után nem lehetett kétség az iránt, hogy a súlyosbítás iránt bejelentett perorvoslat csakis a büntetés súlyosbítására irányul s igy a cselekménynek a minősitése a vádlott javára jogerőre emelkedvén az perorvoslat hiányában a vádlott terhére megváltoztatható nem