Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

50 Büntetőjogi Döntvénytár. Az alsóbiróságok a felmerült bizonyító adatok alapján tényállásként megállapították, hogy Sz. F. által a Sylvania pénzintézet ellen 55 K s járulékai iránti végrehajtási jog megszüntetése iránt a zilahi kir. törvényszéknél, mint telekkönyvi hatóságnál folyamatba tett polgári perben 1911 január 19-én Sz. F- vádlott tanuként történt kihallgatásakor azt a hamis vallomást tette, hogy a Sylvaniának nem tartozik, K. S.-nak, aki a Sylvaniától pénzt vett fel, nem kezese s ezt a hamis vallomást esküvel is megerősítette, s a kir. tábla tényként állapította meg azt is, hogy vádlott az eskü szentségére s a hamis eskü káros következményeire figyelmeztetve lett; azonban vádlottat a vád alól a BP. 326. §-ának 1. pontja alapián azért mentették fel, mert a hamis vallomást az ügy lényeges körülményeihez tartozónak nem találták s mert ha a figyelmeztetés megtörtént is, az, hogy a tanú az esküminta értelmét tökéletesen felfogta s az előtte felolvasva s megmagyarázva lett volna, amint azt az 1868 : LIV. tcz. 200. és 204. §-ai megkívánják, az eljárásról felvett jegyzőkönyvből ki nem tűnik, holott ennek az eskütételre vonatkozó eljárásnak magából a jegyzőkönyvből kellene kitűnnie, s mert vádlott, mint tanu. a kérdésre adandó felelete által vagyonában sérelmet szenvedett volna, igy az 1893 : XVIII. tcz. 86. §-ának 3. pontja értelmében, miután maga ellen nem tartozott vallani, a tanúságtételt meg is tagadhatta, és hogy erre az 1868 : XL1V. tcz. 202. §-a értelmében figyelmeztetve lett volna, a tanúkihallgatási jegyzőkönyvből szintén nem tümk ki, igy ezeknek az alakszerűségeknek betartása nélkül kivett tanúvallomás s az arra tett eskü nem bűncselekmény. " Ez a jogi következtetés azonban téves. Ug\anis a végrehajtás megszüntetése iránti perben a per lényeges körülményét az képezte, hogy K. S.-ral együtt, aki a Sylvániától a végrehajtás alapjául szolgáló 60 K-ról kiállított váltóra a pénzt felvette, ennek a váltónak sértett Sz. F. volt-e az aláírója, akinek ingatlanára a vádlottali ugyauazonos név fohtán (aki Sz. F ), a végrehajtási zálogjog bekebeleztetett, vagy pedig a vádlott; igy az a vallomása, hogy a szóbanforgó váltót nem ő irta alá K. S.-ral, a polgári ügy lényeges körülményére tett hamis vallomás. És annak megvallásával, hogy ő irta alá ezt a váltót, a sértettel szemben oly viszony nem keletkezhetett, melyből reá nézve kár származhatott, annál kevésbbé, mert ez nem gátolta abban, hogy mint adós, kötelezettsége tekintetében védekezzék, jelen esetben pedig éppen nem, amikor a való megvallása csupán a sértett ellen tévesen vezetett végrehajtás megszüntetését eredményezte volna, amiből vádlottra ugyancsak kár nem háramol-