Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Büntetőjogi Döntvénytár. 38 a büntetőjogi felelősség alól, amelyet ellenkező törvényes rendelkezés hiányában nem szüntet meg az a körülmény sem, hogy ama cselekménye miatt fegyelmi uton is felelősségre vonható. — (Határozat a jogegység érdekében.) (Curia 1911 decz. 6. 7986/1911. sz. a. I. Bt.) A kir. Ouria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés tényálladékának megállapítását nem zárja ki az, hogy a becsületsértő kifejezéseket közhivatalnok hivatali hatáskörben és teendői közben használta. Megsértette tehát a törvényt az aradi kir. törvényszék Ítéletével annyiban, amennyiben vádlottat a becsületsértés vádja alól felmentette abból az indokból, mert ((közhivatalnokok a hivatali hatáskörben és teendőik közben használt becsületsértő kifejezésekért csak fegyelmi uton vonhatók felelősségre». Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok: T. E. p—i tanító a Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétsége miatt vádolta T. V. t—i körjegyzőt azon alapon, hogy az utóbbi 1910. évi május hó 24-én azon alkalommal, midőn G. L. képviselőjelölt L—en a templom előtti téren programmbeszédet tartott, káromkodások között panaszlót bitangnak és nyomorultnak nevezte; sőt botját is reá emelte. Vádlottnak erre a fellépésére magánvádló előadása szerint az szolgáltatott okot, hogy magánvádló egy részeg ember garázdálkodása folytán a helyszínén jelen volt csendőrőrmestert közbelépésre hivta fel; s ebben vádlott, aki mint a közigazgatási hatóság részéről a rend fentartására kiküldött közeg volt jelen, hatáskörébe való illetéktelen beavatkozást látott. Vádlott tagadta a meggyalázó kifejezések használatát és azt adta elő, hogy mikor neki, mint a rend fentartására kiküldött hatósági közegnek egy csendőr azt jelentette, hogy magánvádló a nép között izgat, akként fakadt ki: «az Istenét, az mégis disznóság, hogy akkor, amikor minden a legnagyobb rendben folyt, botrányokat idéznek elő»; egyúttal pedig magánvádlóhoz fordulva, őt figyelmeztette, hogy tisztességesen viselje magát, mert különben kikísérteti a községből. A m—i kir. járásbíróság a kihallgatott tanuk vallomásaival nem látván a vádat beigazolva, 1910. évi szeptember hó 23-án 1910. B. 31,017. sz. alatt hozott ítéletével vádlottat a BP. 326. §-ának 2. pontja alapján a vád alól felmentette. 3*