Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Büntetőjogi Döntvénytár. 19 A kir. Ouria: A semmiségi panaszok elutasittatnak. indokok: A kir. tábla Ítélete ellen semmiségi panaszt jelentettek be: 1. a kir. tőügyész K. D.-né vádlott terhére a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján, mert tévedett a kir. tábla akkor, midőn a nevezett vádlottnak bizonyítást nyert cselekményében bűncselekmény tényálladékát fenforogni nem látta s illetve annak fenforgását meg nem állapította ; 2. K. D. vádlott védője e védettjének csatlakozásával, a BP. 385. $-ának 1. a) és a 3. pontja alapján, mert a kir. tábla tévedett akkor, amikor a nevezett vádlott bizonyított cselekményében bűncselekmény ténjálladékának fenforgását megállapította és mert a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-át, habár feltételei megvannak, nem alkalmazta. A védő írásban indokokat is adott be, melyekben azt vitaija, hogy K. D. vádlott cselekményében a fondorlatos tévedésbeejtés és a vagyoni haszon jogtalansága hiányzik ; az előbbi azért, mert a sértett, ki már régen játszik osztálysorsjegyekkel, a neki felmutatott nyereményjegyzékből, a valóságnak vádlott részéről történt elhallgatása mellett is meggyőződhetett, hogy az ő sorsjegyszáma nemcsak a rendes nyereményt, hanem mint utolsónak kihúzott szám, a jutalmat is megnyerte; a vagyonszerzési czélzat jogtalansága pedig azért nem forog fenn, mert vádlott oly egyezséget kötött a sértettel, hogy az esetleges jutalom őt illeti meg. A panaszok, mint minden irányban alaptalanok; a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében utasittaltak el. A kir. tábla ugyanis a kir. Curiát kötelező ténymegállapításában azt fogadta el valónak, hogy K. D. vádlott a sértettnek az osztálysorsjáték egynyolczad sorsjegyét adta el, mely a nyereményadó levonásával 200 K-át nyert és mint utolsónak kihúzott számra reá esett 60,000 K jutalomösszeg is; vádlott azonban sértettet a sorsjegyének nyereményéről oly módon értesítette, hogy sorsjegye csupán 200 K-át nyert, azt pedig, hogy a jutalom is reá esett, elhallgatta, majd a sorsjegyet beváltás végett elkérte, azzal Budapestre utazott és ott a bankháznál a pénz felvétele végett jelentkezett, de a sértett feljelentésére közbelépett rendőrség őt a pénz felvételében megakadályozta ; ellenben a vádlott részéről védekezésében állított azt a tényt, hogy a sértettel akként egyezett meg, hogy ha a kérdéses sorsjegy a jutalmat is megüti, akkor az a vádlotté, a kir. tábla valótlannak mondotta ki. Minthogy pedig a kir. tábla további ténymegállapítása szerint, vádlott mint kereskedő adta el a sorsjegyet a sértettnek, aki foglalkozására nézve bányamunkás, a vádlott szedte fel sértettől a részletfizetéseket és bonyolította le a játékügyletet, majd értesítette sértettet a nyereményről és ennek megerősítéséül felmutatta a nyereményjegyzéket, a vádlottnak ez a fellépése tehát 2*