Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7 hivatalnokoknak a végett adtak, hogy azok kötelességeiket meg­szegjék : ezt az ellenmondást elenyésztette a kir. Curia akkor, mikor a másodfokú Ítéletnek K. Gy. és K. G.-ra vonatkozó ré­szét megsemmisítette és nevezett vádlottakat bűnösöknek mon­dotta ki abban, hogy hivatali kötelességeik megszegésével járó cselekményért vagy mulasztásért ajándékot vagy jutalmat fo­gadtak el. Ami pedig a védelem részéről ezeknek a vádlottaknak vala­mint K. I., M. P., N. I., Zs. A., G. .1. és K. J. érdekében a Btk. 400. §-ában meghatározott okiralhamisitás megállapítása ellen felhozott érvelést illeti, a kir. Curia a védelem álláspontját any­nyiban osztja, hogy nem tekinti e büntetendő cselekményt meg­valósitottnak az által, hogy nevezett vádlottak szándékosan közre­működtek abban, hogy a vizsgaengedélyekbe és iskolai bizonyít­ványokba a képesítetteknek jogai vagy jogviszonyainak lénye­gére vonatkozó valótlan tények vezettettek be. E köziratok ugyanis, amennyiben a magántanulók erkölcsi magaviseletéről tesznek bizonyságot, tartalmilag valótlanoknak egyáltalán nem bizonyultak, a vizsgázók helyi illetőségének iga­zolására pedig egyáltalán nem alkalmasak és mint ilyenek egy­felől nem valótlan, másfelől nem oly tényeket igazollak, amelyek a vizsgázók jogsi vagy jogviszonyainak lényegére vonatkoznak. Mindazonáltal el kellett utasítani a felsorolt vádlottaknak a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a bűnösség meg­állapítása miatt bejelentett semmiségi panaszát, mert az alsó­biróságok tényként megállapították, hogy vádlottak szán­dékosan működtek közre abban, hogy a budapesti kerületi elöl­járóságok által kiállított illetőségi, tartózkodási és erkölcsi bizo­nyítványokba azok a valótlan tények vezettessenek be, hogy a vidéki illetőségű folyamodók budapesti illetőségűek, illetőleg hosz­szabb idő óta a fővárosban tartózkodnak. Ezekből a ténybeli megállapításokból pedig az alsóbb bíróságok jogi tévedés nélkül következtetlek a Btk. 400. §-ának első bekezdésében foglalt bűn­cselekmény fenntorgására. Minthogy pedig az alsóbiróságilag megállapított tényekből a cselekmény indokára vont következtetés hasonlóan megáll: az okirathamisitás minősített esetének meg­állapítása sem esik kifogás alá. Vádlottak cselekményének minősítését a Kbtk. 71. §-ának alapján a kir. Curia azért tekintette kizárlnak, mert az ott körülirt czélzat — alkalmazás, eltartás vagy segélynyerés — nem állapithaló meg otl, hol magasabb képesítés megszerzése hivatali alkalmazás czéljából indokolta az okiratok meghamisítá­sát, ahol tehát a magánérdek jogellenes előmozdításával együtt járt a köz-, illetve állami érdek lényeges sérelme. E szerint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom