Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

36 Büntetőjogi Döntvénytár. vényben vállalt kötelezettség alapján: 200 K erejéig beperelte végül, hogy üzletrészhátralék czimén 50 K erejéig a sértett ellen igényt támaszt. Ha tehát a fent elősoroltakból a kir. tábla az uzsoravétségnek tényelemeit meg nem állapította volna, ugy ezeket a lényelemeket a most tényként megállapítottakban feltétlenül fel kell ismernie és az ekként felismert tényelemekből a vádlottnak az uzsoravétségben való bűnösségét szükségkép le kell vonnia, azért, mert ha valaki 140 K 70 f-t oly feltétel alatt hitelez, hogy az adós ennek fejében 200 K erejéig fizetési kötelezettséget vállal, ezenfelül három éven át még 271 K-t fizetvén, e három év multával még mindig 200 + S0 K tartozása legyen, ez az uzsoravétségnek oly nyilvánvaló esete, amely büntető megtorlást követel. Mit sem változtat ezen a tényen az, hogy a vádlott a most felsoroltakban megnyilatkozó igen súlyos kikötésekről a kölcsönkötés idején említést nem tett. Mert a hallgatás épen hozzátartozott az uzsoraügylet létrejöttének sikeréhez. A vádlott ezzel szemben az alapszabályokra hivatkozva azzal védekezik, hogy ami levonások a szövetkezet érdekében általa eszközöltettek és ami fizetések az eltelt három éven át asértett fél által teljesíttettek, az mind jogosult volt, mert a sértett, a kölcsön felvétele okából az alapszabályok értelmében a szövetkezetbe tagul állván, ennek fejében elsősorban azt a 200 K üzletrészt kellett lefizetnie, amely a könyvek tanúsága szerint a sértett javára Íratott, a sértett vagyona gyanánt kezeltetik és amely üzletrész, a kölcsön teljes lefizetése után a sértett javára való elszámolás tárgyát képezendi. A kir. táblának azonban az az álláspontja, hogy az alapszabályokra csak a jóhiszemű szövetkezet, illetve annak jóhiszemű üzletvezető igazgatója hivatkozhat. Mert mint minden köz- vagy magánokirat, ugy az alapszabályok is csak a jóhiszeműséget védik. Azt a jóhiszeműséget, mely az alapszabályokat betartani igyekszik s amely az alapszabályok 2. §-ában megnyilatkozó és a hatóságok, tehát a bíróság által is védett azt a czélt szolgálja, hogy: «a tőkegyűjtés és takarékosság előmozdittassék és az ekként egybegyűlt tőkéből: a tagoknak kölcsön, előleg adassék, végül, hogy a szövetkezet kereskedő vagy iparos tagjainak követelései leszámitoltassanak». Ebből azonban nyilvánvalólag következik, hogy a szövetkezet csak azon tagjainak adhat kölcsönt, akik a tőkegyűjtés és. takarékosságban tevékenyek levén, adott esetben: a kölcsönkapásra is méltókká váltak.